„A bűnt nem ismertem, csak a törvény által. Mert a gonosz kívánságról sem tudtam volna, ha a törvény nem mondta volna: Ne kívánd!" (Róm 7,7).
„Vegyétek azért a szívetekre és lelketekre ezeket az Igéket, kössétek jelül a kezetekre, és legyenek fejdíszként a homlokotokon." 5Mózes 11,18
Újjászületésünk előtt csak azt a kísértést ismerjük, amiről Jakab beszél: "Ki-ki megkísértetik, amikor vonja és édesgeti tulajdon kívánsága" (Jak 1,14). Az újjászületés által egy másik területre lépünk, ahol más kísértésekkel kell szembenéznünk, olyanféle kísértésekkel, amelyekkel Urunk találkozott. Jézus kísértései nem közelítenek meg minket; nincs semmi közük emberi természetünkhöz. Urunk kísértései egészen más körben mozognak, mint a mieink mindaddig, amíg újjá nem születünk és testvéreivé nem leszünk.
„Könnyen szerzett vagyon elfogy, de aki keze munkájával gyűjt, az gyarapodik." Példabeszédek 13,11
Ha meg akarom vizsgálni, hogy melyik hatalom uralkodik rajtam, akkor mindenekelőtt azzal a kellemetlen ténnyel kell szembenéznem, hogy én magam vagyok felelős azért, hogy ki uralkodik rajtam. Ha önmagamnak vagyok rabszolgája, csak magamat hibáztathatom érte; akkor a múltban valamikor behódoltam önmagamnak. Hasonlóképpen ha Istennek engedelmeskedem, ezt azért teszem, mert megadtam magam neki.
Az Úrban való gyönyörködésnek átalakító ereje van, mert felülemeli az embert romlott természetének kívánságain. Az Úrban való gyönyörködés nemcsak önmagában jó dolog, hanem a szívünkben is olyan kívánságokat ébreszt, amelyek teljesítésében az Úr kedvét leli. Avagy nem magasztos dolog-e az, hogy kívánságaink annyira átalakulnak, hogy végül azonosak lesznek Isten akaratával?
Mert mindenki saját kívánságától vonzva és csalogatva esik kísértésbe. Azután a kívánság megfoganva bűnt szül, a bűn pedig kiteljesedve halált nemz. (Jak 1,14-15)
Ákán megkívánta, amit meglátott. "Meglátta... (mohón) megkívánta... elvette", 7,21. A bűn gyakran a meglátással kezdődik; vö. Éva, Lót, Dávid, 1Móz 4,6; 13,10; 2Sám 11,2. "Mindenki kísértetik, amikor vonja és édesgeti a tulajdon kívánsága." Jak 1,14. A világi "kívánság" itt erős vágyat jelent, és ezt jó és rossz értelemben is használja az Újszövetség. Hasonlóképpen olvassuk a kővetkezőt: "Akik pedig meg akarnak gazdagodni, kísértésbe... jutnak, melyek az embereket veszedelembe és romlásba merítik", 1Tim 6,9-10.
HA A HELYES URALMAT az 1. fejezetben megvetették, itt bemutatják. Az 1. vers egy olyan tényt közöl, amely akkor Ruth számára nyilvánvalóan ismeretlen volt. Vessük össze a következőket: „Hadd menjek", 2. v., „történetesen", 3. v., és „ímé, Boáz kijött", 4. v. Mennyire célszerűen kezd Isten keze mozdulni értünk, ha hozzá jövünk. Elimélek is megismerhette volna ezt, ha várt volna! Ez a fejezet megrajzolja annak a léleknek az előrehaladását, aki „Istenhez tért". Láttuk Ruth kifejezett odaadását, 1. fej., most pedig a következőket látjuk:
