02.22 Bizonyságtételünk akadályai
...Urunk, tekints az ő fenyegetéseikre, és add meg szolgáidnak, hogy teljes bátorsággal hirdessék igédet... (ApCsel 4,29)
Jóhír (evangélium): Isten velünk van, ki lehet ellenünk?!
11.09 Honnan - hová?
Hágár...! Honnan jössz és hová mégy?... Térj vissza úrnődhöz... (1Móz 16,8-9)
07.15 Nehémiás feladata
Nehémiás 2,17-20; 4,7-23
A munka, amelyre Nehémiás vállalkozott, lehetetlennek tűnt, amikor látta, hogy Jeruzsálem falai romokban állnak és a kapuk elégtek. De szívében olyan fájdalmat érzett, és olyan vágyat arra, hogy tisztelje Istenét, hogy szinte kényszer ragadta magával. Építenie kellett. Feltárja a helyzetet a nép előtt: Ti látjátok a nyomorúságot, amelyben mi vagyunk, hogy Jeruzsálem pusztán hever..." 2,17. Így szólítja fel őket: "Jertek, építsük meg Jeruzsálem kőfalát"!
12.11 Az ige és a viharos szél
Jónás 1,1-16
JÓNÁS EGYIKE a korai prófétáknak, 2Kir 14,25. Valószínűleg öreg ember volt már, amikor azt a megbízást kapta, hogy menjen Ninivébe, az asszírok fővárosába, akiknek kegyetlen hordái Izráel közismert ellenségei voltak. Jónás ismerte Istenét és azt, hogy gyönyörködik az irgalmasságban, 4,2. Így, amikor megkapta az Úr parancsát, hogy kiáltson „a nagy város" gonoszsága ellen, úgy döntött, hogy leköszön megbízatásáról, 1,3. Minthogy jól ismerte a zsoltárokat, tudta, hogy nem tud elmenekülni Isten mindentudása elől; vö. Zsolt 139.
A gyógykezelés
Az orvos csalódottan rázta meg fejét. Betegén a javulás legkisebb jele sem látszott. Immár tíz napja, hogy az idős úr semmiféle gyógykezelésre nem reagál. Teljesen elhagyatottan feküdt a kórházi ágyon, úgy tűnt, ereje sincs már, hogy életéért küzdjön. Elfáradt, beletörődött sorsába.
A következő napon az orvos ismét megrázta a fejét, ám ezúttal az őt ért meglepetéstől. Az idős úr minden életfunkciója a normális értéket mutatta. Párnájára támaszkodva ült az ágyon, teljesen visszanyerve egészséges színét.