Egy várandós anya két gyermeket hord a méhében. Az egyik egy „kis hívő”, a másik egy „kis szkeptikus”.
A „szkeptikus” azt kérdezi:
- Te hiszel a születés utáni életben?
- Hát persze - mondja a „kis hívő”. Az itteni életünk arra va1ó, hogy felkészüljünk a születés utáni életre, hogy elég erősekké váljunk arra, ami ott kint vár bennünket!
- Hülyeség! - mondja a „szkeptikus”. Ez nem igaz! Hogyan nézhet ki a kinti, külső élet?
- Pillanatnyilag még nem tudom - mondja a „kis hívő” -, de biztos sokkal világosabb, mint itt bent! Lehet, hogy a szánkkal fogunk enni és a lábunkkal fogunk menni!
- Nonszensz, lehetetlen! - mondja a „szkeptikus”. Megyünk a lábunkkal és eszünk a szánkkal!? Micsoda hülyeség! Ez egy fura ötlet, hogyan is mőködhetne! Itt van a köldökzsinór, ami biztosítja a táplálékot. Nem lehetséges élet a születés után, hiszen ez a zsinór már így is túl rövid!
- Hát persze hogy működni fog, csak minden egy kicsit másként fog kinézni - mondja a „kis hívő”.
- Soha sem fog működni! - véli a kis „szkeptikus”. Még soha senki nem tért vissza a születés után! Születés után vége az egésznek! Az élet nem más, mint egy nagy sötét tortúra!
- Még ha nem is tudom pontosan, milyen lesz a születés utáni élet - mondja a „kis hívő” -, de azt tudom, hogy találkozni fogunk az édesanyánkkal, és ő nagyon vigyáz majd ránk!
- Anya!? Te hiszel egy anyában? Hol van? - kérdezi a kis „szkeptikus”.
- Itt van körülöttünk, mi benne vagyunk, és általa létezünk, nélküle nem is létezhetnénk! - válaszolja a „kis hívő”.
Mire a „kis szkeptikus”:
- Soha nem láttam még semmilyen anyát! Nincs is ilyen!
A „kis hívő” elgondolkozik egy pillanatra. - Néha, amikor nagyon csendben vagyunk, hallhatod, ahogy énekel, vagy érezheted, amikor megsimogatja világunkat!
Majd halkan hozzáteszi:
- Mindenesetre én hiszem, hogy az igazi életünk a születés után kezdődik!
Jóhír (evangélium): Isten velünk van, ki lehet ellenünk?!
Comments