„Indulj irgalomra Sion iránt, mert ideje, hogy megkegyelmezz neki, itt van már az ideje! Még a köveiben is gyönyörködnek szolgáid, a porán is szánakoznak" (Zsolt 102,14-15).
Meghallgatja az Úr a gyülekezetért való könyörgésünket. Lássátok meg, hogy itt van már ennek az ideje! Szeretjük az imaórákat, a tanítást és a valamennyi gyülekezeti összejövetelt. Szívünk mélyén ragaszkodunk Isten népéhez, és boldogan tudjuk együtt énekelni:
Isten szívén megpihenve,
forrjon szív a szívre hát,
szeretetünk úgy ölelje,
drága Megváltónkat át.
ő fejünk, mi néki teste,
ő a fény, mi színei,
ő a mester, testvérek mi,
ő miénk, mi övéi.
Ha mindenki így érez, akkor nemsokára meghozza az Úr a felüdülés idejét. Összejöveteleink benépesednek, a hívők megújulnak, bűnösök térnek meg. Mindezt az Úr irgalma cselekszi meg, és az Ige felszólít, hogy számítsunk rá. Eljött a rendelt idő. Serkenjünk fel! Szeressük Sionunk minden kövét, még ha ledőlt is az! Becsüljük meg a legkisebb igazságot, a legcsekélyebb szolgálatot, a leggyöngébb hitű testvért is, még akkor is, ha egyesek mindebben nem látnak többet, mint az út porát. Ha megbecsüljük Siont, Isten is megbecsüli azt. Ha örömünket találjuk az Úrért való munkában, a Seregek Ura is gyönyörűséggel fogja fogadni azt.