Náhum 1,3-8
MENEDÉK
Náhum ninivei próféta, abból a nagy városból való, amely a hatalmas Asszír Birodalmat képviselte. Aranykorában ez a birodalom megszállva tartotta az ősi közel-keleti világot, megfélemlítve a nemzeteket. Kegyetlensége közszájon forgott, és hatalma legyőzhetetlen volt. Nemzet nemzet után és város város után esett el az asszír hadigépezet nagy hatalma előtt. Nem volt erőd vagy fellegvár, amely képesnek tűnt volna, hogy ellenálljon ennek a hatalmas erőnek. Nem nagy csoda, hogy keményen elítélték, mint a "vérontó várost", amely gyönyörködött áldozatainak szenvedésében és haláltusájában, 3,1. A nemzetek zsákmányát és foglyait Ninivébe vitték, ahogyan az oroszlán viszi prédáját a barlangjába, 2,12-13. A zsákmányoló most maga lesz a kizsákmányolt! A pusztító el fog pusztulni! A gonoszság minden elkövetőjére eljön végül a bosszúállás és leszámolás napja.
A megtört szívek gyötrő kérdése, valamint azoké, akik az ilyen könyörtelen igazságtalanság áldozatai: "de miért oly soká jön el az ítélet napja?" - Náhum ad választ erre az állandó aggályos kérdésre. "Türelmes az ÚR, de nagy a hatalma", 1,3. Nem hajtja végre bosszúját sietve. Nem azért, mintha erejében valamilyen hiányosság vagy gyengeség lenne. Ha "nagy a hatalma", 3. v., miért nem használja ezt a hatalmat, és intézi el röviden a Föld gonoszságait?
Ezt a késlekedést látva ajánlja fel Náhum az üdvösségéről szóló üzenetet. Isten késlekedése hosszútűrésével függ össze, alkalmat adva a bűnbánatra. Ebben a lélegzetelállító űrben az emberek megtalálhatják a menedéket, amelyre szükségük van. Ahol igaz bűnbánat van, ott menedék van, mert "jó az Úr, erősség a szorongatás idején, és Ő ismeri a benne bízókat", 1,7 (Rev. Károli). Náhum neve azt jelenti, hogy "vigasz", és ez a vigasztalás üzenete.
Nincsen harmadik választási lehetőség. Vagy menedék a hit emberei számára, 7. v., vagy az "elsöprő áradat" az ellenségek számára. Ennek a nagy Menedéknek az erőssége bizonyuljon számunkra elegendőnek. Falai áthatolhatatlanok; alapjai szilárdak; ereje leküzdhetetlen; lakói isteni biztonságban vannak. Benne rejtőzzünk el minden nyomorúságunk idején, ahogyan Luther Márton énekli: "Erős vár a mi Istenünk, védőfal, amely sohasem omlik le"!
Náh. 1.3 „Türelmes az Úr, de nagy a hatalma; nem hagy az Úr büntetés nélkül. Förgetegben és forgószélben visz az útja, felhő a lépteinek pora. 4 Megdorgálja a tengert, és kiszárítja, a folyamokat mind kiapasztja. Elhervad a Básán meg a Karmel, a Libánon virágai is elhervadnak. 5 A hegyek megrendülnek előtte, és a halmok remegnek. Tekintetétől megindul a föld, a földkerekség és minden lakója. 6 Ha megharagszik, ki állhat meg előtte, izzó haragjának ki állhat ellene? Lángoló haragja árad, mint a tűz, még a sziklák is szétporladnak tőle. 7 Jó az Úr! Menedék a nyomorúság idején, gondja van a hozzá folyamodókra. 8 De elsöprő áradattal vet véget ellenfeleinek, ellenségeit sötétség üldözi.”