Lukács 6,1-5
A SZOMBAT URA
Krisztus Úr volta állandó témája a Szentírásnak. Ő a szuverén uralkodó. Személyiségét tekintve dicsőség és békesség Ura, 1Kor 2,8; 2Tesz 3,16. Ami a fennhatósága alatt álló területet illeti, Ő az ég és Föld Ura, Zsolt 97,5. Alárendeltjeit tekintve uraknak és királyoknak Ura, Dán 2,47. Munkáját illetően a szőlőskert Gazdája és az aratás Ura, Lk 20,13; Mt 9,38. Ő a "Seregek Ura", aki Izráel seregeit győzelemre vezette a harcban. Királysága nem ismer határokat: Ő mindenek Ura, Csel 10,36!
Így Ura a szombatnak is - valójában, mint a negyedik parancsolat szerzőjének hatalma volt arra, hogy megmondja a farizeusoknak, hogy a szombat valójában mit jelent, ami számukra ijesztő gondolat volt. Saját magukat felmagasztaló túlbuzgóságukban azt gondolták, hogy ők az urak; senkinek sem kell őket tanítania. Legyünk tudatában, hogy ilyen szellemiség sohasem jellemzi Isten gyermekeit - vagyis, hogy azt higgyük, hogy nem szükséges még a szeretettel dédelgetett vélekedéseinket is hozzáigazítani Isten igazságához.
Az Úr nagyon felizgatta a farizeusokat számos szombati gyógyítással: a száradt kezű emberével, Lk 6,6-10; a démontól megszállott nőével, Lk 13,10-14; a vízkóros emberével, Lk 14,1-5; a Jn 5 a betesdai betegével, a Jn 9. vak emberével.
Merev ragaszkodásuk a szombattörvény szerintük érvényes értelmezéséhez három elkerülendő veszéllyel járt, amelyek törvényeskedő rabigát eredményezhettek, Gal 5,1. Először is, emberi szabályok szerint ítéltek az isteni igazság helyett - hozzátették, hogy a gabonamorzsolás munka, és úgy gondolták, hogy ez a vélemény ellentmondást nem tűrő. Krisztus, a törvény betöltője nem volt törvényszegő, Mt 5,17, hanem az ő emberi hagyományaikat sértette meg.
Másodszor, megfeledkeztek a törvény szelleméről, csak annak betűjéhez ragaszkodva. A szombat azért volt, hogy az ember megnyugodjon fárasztó munkájából, és Istenre irányítsa figyelmét, Mk 2,27. A részletekben elveszve nem adtak dicsőséget Istennek. Ez legyen a mi szemünk előtt, ahogyan Krisztus mondta, Jn 5,17.
Harmadszor, látszat után ítéltek, és nem igazságban. Még Dávid is megette a szent kenyereket szükséghelyzetben a törvény ellenére. Jézus is úgy gondolta, hogy jó "dolgozni" szombaton, hogy segítsünk szenvedő embereken, sőt, akár állatokon, Lk 6,9; 13,15; 14,5. Azt tanította, hogy hozzunk igazságos ítéletet, Jn 7,24.
Lk. 6.1 „Egy szombaton gabonaföldeken ment át, és tanítványai kalászokat tépdestek, tenyerük között morzsolták és ették. 2 A farizeusok közül némelyek megkérdezték: „Miért tesztek olyat, amit szombaton nem szabad?” 3 Jézus így válaszolt nekik: „Vajon azt sem olvastátok, amit Dávid tett, amikor megéhezett ő is, meg azok is, akik vele voltak? 4 Bement az Úr házába, elvette a szent kenyereket, és megette, sőt azoknak is adott, akik vele voltak; pedig a kenyereket nem lett volna szabad megenni, csak a papoknak.” 5 És kijelentette nekik: „Az Emberfia ura a szombatnak.””