János 4,1-30
MESSIÁS
Az emberiség évszázadokon keresztül vágyakozott Üdvözítő után, aki meg fogja szabadítani őket az elnyomásnak és szomorúságnak ebből a világából. Minden emberi kísérlet, hogy eltávolítsák a bűnt és vétket, totális bukással végződött. A samáriai asszony, akivel az Úr Jézus a sikári kútnál találkozott, ismerte a kiábrándultságot, mivel volt egy sor nem kielégítő kapcsolata. A beszélgetés alapján, amelyet Krisztus vele folytatott, nyilvánvalóvá vált, hogy ő valamilyen jobb beteljesedésre vágyott, mint amit eddig életében megtapasztalt. Azonban, noha kívánta az élő vizet, amely kielégíti őt, hirtelen nyugtalanító lett számára, amikor az Úr kutató tekintetét személyes életére fordította. Abbeli erőfeszítésében, hogy a beszélgetést elterelje önmagáról, felvetette a Messiás témáját - a régen várt Szabadítóét, akit egyaránt vártak zsidók és samaritánusok.
A "Messiás" héber szó; egyszerűen azt jelenti, hogy "Felkent". Az ószövetségi időkben az Úr adott bizonyos hivatalos személyeket, hogy szolgálják és vezessék Izráel népét. Ezek csoportja a következőkből állt: papok, királyok és próféták, akiknek mindegyike fel volt kenve az illető hivatalra, 2Móz 30,30; 2Sám 5,3; 1Kir 19,16. A Messiást türelmetlenül várták, mint aki mindhárom lesz egy személyben.
A samáriai nő megjegyzései azt mutatják, hogy ő és népe közül sokan várták ezt a Messiást, hogy felfedje a világmindenség titkait, és jelentőséget adjon az életnek, Jn 4,25. Az Úr Jézus ahelyett, hogy kitért volna az asszony megállapítása elől, megragadta azt, kijelentve magáról, hogy Ő a rég várt Krisztus, amely a görög szó a "felkentre", 26. v. Ez a meglepő kinyilatkoztatás teljes fordulatot jelentett a nő gondolkodásában. Azonnal otthagyta a vizes kannát, és bement a városba, hogy beszéljen a városi embereknek a nagy személyiségről, aki most a szomszédságukban van. Most már nem törődött a kúttal, ami szomjúságát olthatta, mert megnyerte az élő vizet a Messiástól. Az Úr rögtön eloszlatta szégyenét, félelmét és zavarát, megmutatva, hogy Ő valóban meg fog adni neki minden szellemi táplálékot és ismeretet, amire szüksége van. Életének céltalanságát most felváltotta a felkent Szabadító iránti odaadás, aki eljött, hogy kijelentse Istent az emberiségnek.
Jn. 4.25 Monda néki az asszony: Tudom, hogy Messiás jő (a ki Krisztusnak mondatik); mikor az eljő, megjelent nékünk mindent.