János 10,11-30
A JÓ PÁSZTOR
"Mindnyájan tévelyegtünk, mint a juhok, mindenki a maga útját járta", mondja Ézsaiás próféta könyve 53. fejezetének hatodik verse. Egy elveszett világban, ahol az emberiség letévedt Isten ösvényéről, férfiaknak és nőknek elengedhetetlenül szükségük van egy pásztorra, hogy rávezesse őket az élet útjára, és megvédje őket a veszedelemtől. A zsidó vezetők "béreseitől" eltérően - akik hamis pásztorok voltak - az Úr Jézus a Jó Pásztor, aki életét adta a juhokért, 11. v. Az az állítása, hogy Ő "jó", onnan ered, hogy kész és képes üdvözíteni juhait, önmaga feláldozásával. Ezenkívül az Úr Jézus ismeri juhait - egyénileg és tökéletesen. Az áldozatos szeretet és a pásztori megértés együtt biztosítja, hogy Krisztusnak minden joga megvan, hogy úgy írja le önmagát, mint "a Jó Pásztor".
Ebben a gonosz világban a juhok sok veszéllyel néznek szembe. Az Úr hivatkozik farkasokra, amelyek fenyegetik a nyájat, menekülésre késztetve a béreseket, 12-13. v. A veszélyes helyzetek között, amelyekkel a nyáj rendszeresen szembekerül, található a buja erkölcstelenség, a sokféle hamis tanítás és nyílt üldözés is. Az élet nehézségeiben Krisztus közel von magához, és nem áll távol népe szükségleteitől. Magára veszi a bajt, hogy megszabadítsa a veszélyeztetetteket.
Bizony, a szeretet indítja Őt, hogy védje a juhokat ellenségeik sokaságától, 1Jn 3,16. Megszabadításuk történelmileg az Úr Jézus halálával valósult meg a kereszten. Keresztre feszítése sokkal több volt, mint az emberi igazságszolgáltatás érzéketlen jogellenes cselekménye. Valójában áldozat volt, amely kielégítette az Atya Isten igazságos követelményét a bűnnel szemben, valamint hatalmas szellemi győzelem a sátáni hatalmak felett, Róm 3,24-26; Kol 2,13-15.
A Jó Pásztor összehasonlíthatatlan bensőséges közösségben van követőivel. Felismerik szabadítójuk és védelmezőjük hangját - azét, aki "füves legelőkön terelget, csendes vizekhez vezet", Zsolt 23,2. Biztosítja számukra a szellemi táplálékot, amely tökéletesen kielégíti szükségeiket. Ők a zsoltáríró bizonyosságával válaszolhatnak: "nem szűkölködöm", Zsolt 23,1. És te szűkölködhetsz?
Jn. 10.11-30 Én vagyok a jó pásztor: a jó pásztor életét adja a juhokért. A béres pedig és a ki nem pásztor, a kinek a juhok nem tulajdonai, látja a farkast jőni, és elhagyja a juhokat, és elfut: és a farkas elragadozza azokat, és elszéleszti a juhokat. A béres pedig azért fut el, mert béres, és nincs gondja a juhokra. Én vagyok a jó pásztor; és ismerem az enyéimet, és engem is ismernek az enyéim, A miként ismer engem az Atya, és én is ismerem az Atyát; és életemet adom a juhokért. Más juhaim is vannak nékem, a melyek nem ebből az akolból valók: azokat is elő kell hoznom, és hallgatnak majd az én szómra; és lészen egy akol és egy pásztor. Azért szeret engem az Atya, mert én leteszem az én életemet, hogy újra felvegyem azt. Senki sem veszi azt el én tőlem, hanem én teszem le azt én magamtól. Van hatalmam letenni azt, és van hatalmam ismét felvenni azt. Ezt a parancsolatot vettem az én Atyámtól. Újra hasonlás lőn a zsidók között e beszédek miatt. És sokan mondják vala közülök: Ördög van benne és bolondozik, mit hallgattok reá? Mások mondának: Ezek nem ördöngősnek beszédei. Vajjon az ördög megnyithatja-é a vakok szemeit? Lőn pedig Jeruzsálemben a templomszentelés ünnepe: és tél vala; És Jézus a templomban, a Salamon tornáczában jár vala. Körülvevék azért őt a zsidók, és mondának néki: Meddig tartasz még bizonytalanságban bennünket? Ha te vagy a Krisztus, mondd meg nékünk nyilván! Felele nékik Jézus: Megmondtam néktek, és nem hiszitek: a cselekedetek, a melyeket én cselekszem az én Atyám nevében, azok tesznek bizonyságot rólam. De ti nem hisztek, mert ti nem az én juhaim közül vagytok. A mint megmondtam néktek: Az én juhaim hallják az én szómat, és én ismerem őket, és követnek engem: És én örök életet adok nékik; és soha örökké el nem vesznek, és senki ki nem ragadja őket az én kezemből. Az én Atyám, a ki azokat adta nékem, nagyobb mindeneknél; és senki sem ragadhatja ki azokat az én Atyámnak kezéből. Én és az Atya egy vagyunk.