János 12,17-29
BÚZASZEM
Lázár feltámasztása megdöbbentő csodájának utóhatásaként nagy felbolydulás volt az Úr Jézus körül. A jeruzsálemi tömegben, akik összegyűltek a páska megünneplésére, folyt a vita erről a galileai csodatévő rabbiról. Még néhány görög prozelita is érdeklődést mutatott, és meg akart ismerkedni a híres tanítóval, Jn 12,20-21. A farizeusok nyugtalanok voltak a Jézus körül összegyűlt követők növekvő száma miatt, ezt mondva: "Látjátok, hogy semmit sem tudtok elérni: íme, a világ Őt követi!", 19. v.
Az ember azt várná, hogy ez a nagy népszerűség fellelkesíti Isten Fiát. Valójában, az Úr váratlanul közelgő jeruzsálemi keresztre feszítése általi megdicsőüléséről kezd beszélni, 23. v. Nem tévesztette meg a váratlanul meleg fogadtatás az állhatatlan tömeg részéről. Mindig megkülönböztette a hamis tanítványokat az igazság őszinte követőitől, Jn 2,23-25; 6,64. Ráadásul tökéletesen tudatában volt, hogy isteni küldetése folytán Ő, "az Isten Báránya, aki hordozza a világ bűnét!" Jn 1,29, amely szükségessé teszi helyettesítő halálát a bűn miatt a kereszten, Mt 16,21. Tudta, hogy a dicsőség ösvénye először a keresztre vezet. A tömegek hamarosan ellene fordulnak, és ezt kiáltják: "Feszítsd meg, feszítsd meg!" Jn 19,6. Isten "határozott tanácsvégzése és eleve ismerete" szerint Ő a bűnösök kezébe adatik, és leteszi életét mint engesztelő áldozatot a bűnért, Csel 2,23.
Az Úr Jézus saját eljövendő halálát és annak eredményeit a búzaszem mezőgazdasági metaforájának felhasználásával írja le, 24. v. A búzaszem "halála" nem jelenti munkájának végét; inkább képessé teszi, hogy sok gyümölcsöt hozzon. A talajba vetve később új élettel tör elő, bőséges aratást téve lehetővé. Az ember szemében úgy tűnt, hogy a keresztre feszítés és az ezt követő eltemetés örökre véget vetett bármilyen gyümölcstermésnek, amelyet az Úr Jézus hozhatott volna. A valóságban Krisztus a halála által fog vinni "sok fiat dicsőségre", Zsid 2,10. Halála és feltámadása egy nagy aratás első zsengéje lesz, 1Kor 15,20, "minden törzsből és nyelvből, minden nemzetből és népből", Jel 5,9.
Jn. 12.17-29 A sokaság azért, a mely ő vele vala, mikor kihívta Lázárt a koporsóból és feltámasztotta őt a halálból, bizonyságot tőn. Azért is méne ő elébe a sokaság, mivel hallá, hogy ezt a csodát mívelte vala. Mondának azért a farizeusok egymás között: Látjátok-é, hogy semmit sem értek? Ímé, mind e világ ő utána megy. Néhány görög is vala azok között, a kik felmenének, hogy imádkozzanak az ünnepen: Ezek azért a galileai Bethsaidából való Filephez menének, és kérék őt, mondván: Uram, látni akarjuk a Jézust. Megy vala Filep és szóla Andrásnak, és viszont András és Filep szóla Jézusnak. Jézus pedig felele nékik, mondván: Eljött az óra, hogy megdicsőíttessék az embernek Fia. Bizony, bizony mondom néktek: Ha a földbe esett gabonamag el nem hal, csak egymaga marad; ha pedig elhal, sok gyümölcsöt terem. A ki szereti a maga életét, elveszti azt; és a ki gyűlöli a maga életét e világon, örök életre tartja meg azt. A ki nékem szolgál, engem kövessen; és a hol én vagyok, ott lesz az én szolgám is: és a ki nékem szolgál, megbecsüli azt az Atya. Most az én lelkem háborog; és mit mondjak? Atyám, ments meg engem ettől az órától. De azért jutottam ez órára. Atyám, dicsőítsd meg a te nevedet! Szózat jöve azért az égből: Meg is dicsőítettem, és újra megdicsőítem. A sokaság azért, a mely ott állt és hallotta vala, azt mondá, hogy mennydörgött; mások mondának: Angyal szólt néki.