ApCsel 4,23-31
SZENT GYERMEK JÉZUS
Az igeszakasz, amelyet ma olvasunk, az üldözött szentek imáját tartalmazza, akik a Szentírásban kerestek és találtak maguknak kitartást. Megértették, hogy az ellenségeskedés Isten Krisztusával szemben történik. Felismerték az ószövetségi Szentírás értékes voltát az újszövetségi szentek számára. Ismerték az ihletettség igazságát; "te mondtad atyánknak, a te szolgádnak, Dávidnak szájával", 25. v.
Érdekes megjegyezni, hogy a "szolgára" használt szó a "Te szolgádnak, Dávidnak" kifejezésben ugyanaz a szó, amelyet "gyermeknek" fordítottak a "szent gyermeked Jézus" kifejezésben. (Lásd: Csia Lajos fordítása.) Ez a fordítás megismétlődik a 4. fejezet 30. versében. A szót az ApCsel 3,13-ban és 26-ban "Fiúnak" és Szolgának fordították. Mi ennek a szónak a lényege? Mire utal, ha az Úr Jézusra vonatkozik? Igehelyünk szövegében ellentét látszik az uralkodók, Heródes és Poncius Pilátus, valamint a "gyermek Jézus" között. Lukács hangsúlyozza, hogy Ő a "Te szent gyermeked". A 26. versben szereplő "Úr" és "Krisztus" a 27. versben lévő "szolga". Amikor a tanítványok érzik a maguk sebezhetőségét ellenségeik előtt, gondolnak-e arra, aki egyedül állt hatalmasabb ellenségekkel szemben?
Talán nekünk is szükségünk van arra, hogy meglássuk ebben a címben mind a szolga, mind a gyermek gondolatát. Emlékezhetünk arra is, hogy Márk az evangéliumában úgy mutatja be az Úr Jézust, mint Szolgát. "Mert az Emberfia sem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy Ő szolgáljon, és életét adja váltságul sokakért", Mk 10,45. Itt a szolgára használt szó a diakonos. A doulos görög szóban, amely "rabszolgát" jelent, a szolgát urával kapcsolatos viszonyában látjuk, a diakonos szóban viszont munkájával kapcsolatosan látjuk a szolgát.
Az Ószövetségben a Messiást úgy mutatja be Ézsaiás, mint Jahve Szolgáját. Isten ezt mondta róla: "Ez az én szolgám, akit támogatok, az én választottam, akiben gyönyörködöm", Ézs 42,1. Aztán ezt is olvassuk: "Eredményes lesz szolgám munkája, magasra emelkedik, igen hatalmas lesz", Ézs 52,13. Érdekes, hogy amikor Máté az Ézs 42-ből idéz, ugyanezt a szót használja az Úr Szolgájára.
Az előttünk lévő címben láthatjuk a Szolga Fiút, akiben az Atya ilyen páratlan gyönyörűségét lelte.
Apcsel. 4.23-31 Amint elbocsátották őket, elmentek övéikhez, és elbeszélték, miket mondtak nekik a főpapok és a vének. Amikor ezt meghallották, egy szívvel és egy lélekkel felemelték hangjukat az Istenhez, és így szóltak: „Urunk, te teremtetted az eget és a földet, a tengert és mindent, ami bennük van, te mondtad atyánknak, a te szolgádnak, Dávidnak szájával a Szentlélek által: Miért zúdultak fel a pogányok, és a nemzetek miért terveznek hiábavalóságot? Felkeltek a föld királyai, és a fejedelmek megegyeztek az Úr ellen és az ő Felkentje ellen. Mert a te szent Szolgád, Jézus ellen, akit felkentél, valóban megegyezett Heródes és Poncius Pilátus ebben a városban a pogányokkal és Izráel népével, hogy végrehajtsák mindazt, amiről kezed és akaratod előre elrendelte, hogy megtörténjék. Most pedig, Urunk, tekints az ő fenyegetéseikre, és add meg szolgáidnak, hogy teljes bátorsággal hirdessék igédet; te pedig nyújtsd ki a kezedet gyógyításra, hogy jelek és csodák történjenek a te szent Szolgád, Jézus neve által.” Amint könyörögtek, megrendült az a hely, ahol együtt voltak, megteltek mindnyájan Szentlélekkel, és bátran hirdették az Isten igéjét.