Róma 15,8-13
A KÖRÜLMETÉLKEDÉS SZOLGÁJA
Az előző elmélkedésünkben beszéltünk arról a lehetséges konfliktusról azok között, akikre úgy utal Pál a Rómaiakhoz írt levél 14. és 15. fejezetében, mint "gyengékre, erősekre". A 15. fejezetnek ezekben az első verseiben Pál további indítékokat nyújtott a keresztyén összhanghoz, Krisztus példájára hivatkozva. Ő nem "magának kedvezett", Róm 15,3. Mindkét csoport szeretettel fogadja el egymást, ahogyan Krisztus is elfogadott minket Isten dicsőségére. A Róma 14-ben a gyenge-erős kategória főleg a zsidó-pogány megoszlás mentén halad, és ebben a levélben még egyszer előjönnek a zsidó-pogány viszonyok.
Pál lelkiismeretes pártatlanságot mutat ennek a kényes témának a kezelésében. Ő az 1. versben az erősekkel azonosította magát, mindazáltal emlékezteti őket arra az óriási adósságra, amellyel a zsidó Messiásnak tartoznak, 8. v., nehogy gyorsan lebecsüljék "gyengébb" testvéreiket. Isten szándékainak előmozdítása érdekében Jézus Krisztus a körülmetélkedésnek, vagyis a zsidó népnek a szolgája lett, és ezért marad is az. Ez viszont újra hangsúlyozza Isten hűségét az ígéreteihez és szövetségkötéseihez a választott néppel kapcsolatosan, Róm 1,16; 3,1-4; 9,4-5.
Meg kell különböztetnünk Krisztus hűséges elkötelezettségét a zsidó nép szolgálata iránt az Ő tapasztalatainak ezt követő valóságától. Eljövetele az ígéret és prófécia beteljesedése volt. Szolgálata főképpen Izráel határain belül folyt, amelynek "elveszett nyájához" küldetett, Mt 15,24. Ő Jahve tökéletes szolgája Ézsaiás "szolga énekeinek" beteljesedéseként, Ézs 42,49-50,52-53. Azonban ennek a szolgálatnak a nagy része szegény és érdemtelen emberek felé való szolgálatot jelent, mert nem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy Ő szolgáljon, és letegye életét váltságul sokakért, Mk 10,45.
Ami bennünket illet, ebben a gőgös és magabiztos világban jól tesszük, ha nem felejtjük a Szolga-király szavait, hogy aki nagy akar lenni Isten királyságában, mindenki szolgájává kell lennie, Mk 10,44. Miközben óvakodnunk kell attól, hogy emberek rabszolgáivá legyünk egyházi kötelékekben, Istennek és embereknek odaadó szolgáivá kell lennünk az evangélium ügyében, 1Kor 7,23; 9,19-23. A legnagyobb szolgálat, amit nyújthatunk, hogy férfiakkal és nőkkel egyaránt közöljük az üdvösség jó híreit.
Róm. 15.8-13 Mondom pedig, hogy Jézus Krisztus szolgája lett a körülmetélkedésnek az Isten igazságáért, hogy megerősítse az atyák ígéreteit; A pogányok pedig irgalmasságáért dicsőítik Istent, a mint meg van írva: Annakokáért vallást teszek rólad a pogányok között, és dícséretet éneklek a te nevednek. És ismét azt mondja: Örüljetek pogányok az ő népével együtt. És ismét: Dícsérjétek az Urat minden pogányok, és magasztaljátok őt minden népek. És viszont Ésaiás így szól: Lészen a Jessének gyökere, és a ki felkel, hogy uralkodjék a pogányokon; ő benne reménykednek a pogányok. A reménységnek Istene pedig töltsön be titeket minden örömmel és békességgel a hivésben, hogy bővölködjetek a reménységben a Szent Lélek ereje által.