1Korintus 15,47-50
MENNYBŐL VALÓ
Az első ember, Ádám úgy van leírva, mint földből való, földi. A második Ember, Krisztus mennyből való. Ez a két jelző nemcsak a kettőnek az eredetét írja le, hanem irányultságukat is. A földi magában foglalja, hogy evilági, testi, természeti; a mennyei arra utal, hogy szellemi. Ezért Krisztus teljes ellentéte Ádámnak.
A cím, hogy "mennyből való", emlékeztet bennünket, hogy Krisztus mennyből jött. Minden más emberi lénytől eltérően Ő nem a fogantatással kezdte létét; Isten Fiaként létezett a mennyben, mielőtt emberi teste megfogant Mária méhében, Lk 1,31. Mi születtünk erre a világra; az Isten Fia "jött". Az Urat az Atya küldte. "Amikor eljött az idő teljessége, Isten elküldte Fiát", Gal 4,4. Ő maga mondta, hogy "a mennyből szállt le", Jn 3,13. Mindezek az igehelyek világosan tanítják Krisztus eleve létezését.
De ez még nem minden, amit magában foglal ez a kifejezés, hogy "mennyből". Noha emlékeztet bennünket Krisztus eleve létezésére és testet öltésére, főleg az a célja, hogy Krisztus feltámadására emlékeztessen bennünket. Ennek az igeszakasznak a fő szempontja, hogy bátorítson bennünket, hogy ragaszkodjunk ahhoz a tényhez, hogy a halál a hívő ember számára nem a vég. Krisztus meghalt a bűneinkért, eltemették, és feltámadt. Azzal, hogy feltámadt a halálból, első zsengéje lett azoknak, akik Őbenne elalszanak. Az Úr, aki mennyből jött, az az Úr, aki visszatért a mennybe. Az Atya jobbjára ült. Most feltámadott teste van.
Kétségtelen, hogy mint bűnösök, hordoztuk a földinek a képét, 49. v. Mindaz jellemzett bennünket, ami Ádámot jellemezte. Ugyanígy fogjuk hordozni a menyei képét is. A "kép" szó hasonlóságot és képviseletet jelent. Amikor végül majd dicsőségben állunk, feltámadott és mennyei testben, teljesen hasonlóak leszünk Őhozzá, mert "olyannak fogjuk Őt látni, amilyen valójában", 1Jn 3,2, mi pedig az Ő kiábrázolásai leszünk.
Az Úr a mennyből jött ebbe az elbukott világba, hogy az elbukott fajból tagokat vigyen a mennybe. Még "sok fiat vezet dicsőségre". Micsoda kilátás ez az övéi számára!
1Kor. 15.47-50 Az első ember földből, porból való, a második ember mennyből való. Amilyen a földből való, olyanok a földiek is, és amilyen a mennyből való, olyanok a mennyeiek is. És amint viseltük a földinek a képét, úgy fogjuk viselni a mennyeinek a képét is. Azt pedig állítom, testvéreim, hogy test és vér nem örökölheti Isten országát, a romlandóság nem örökli a romolhatatlanságot.