2János 1-3
AZ ATYA FIA
János második levelét, amelyet a kiválasztott úrnőnek és gyermekeinek címez, melegséggel és gyengédséggel írja olyan valakinek, akiről nyilvánvaló volt, hogy megragadta és értékelte is az igazságot. Ez óriási kihívás minden hívő számára, és különösen minden nőtestvér számára, az igazságra vonatkozó ismeretük vonatkozásában. E meg nem nevezett asszony befolyása családtagjaira és más hívőkre feltehetően igen jelentős volt. János azért ír, hogy őt bátorítsa.
Vannak, akik folytonosan támadják az igazságot. És ezt nagy körmönfontsággal teszik, hiszen hitetők, 7. vers. Nem közvetlenül abban van a támadás, amit mondanak, hanem amit nem mondanak, ugyanis nem vallanak valamit. Ki ellen irányulnak a támadásaik? Ezek a hitetők "nem vallják, hogy Jézus Krisztus testben jött el". Oly módon próbálják Krisztus személyének igazságát kétségbe vonni, hogy aláaknázzák az Ő értünk végzett üdvözítő munkáját. Milyen fontos ügyek ezek!
Fennáll a veszélye annak, hogy a hit védelmében nyerssé és hideggé válunk. Az ilyen irányú fellépéseink következményeként a nyersség és hidegség áthathatja hívő testvéreinkkel való kapcsolatainkat is. Ezért beszél itt János az isteni személyekben tökéletes harmóniában megtalálható "igazságról és szeretetről" (Károli), 3. vers. Vannak itt számunkra is elérhető források: "kegyelem, irgalom... (és) békesség". Mindezek "az Atya Istentől és a Jézus Krisztustól, az Atya Fiától" valók.
János itt azáltal, hogy az Atya Fiáról beszél, kinyilatkoztat valamit a Fiúnak az Atyához és az Atyának a Fiúhoz való viszonyából. Sok zsidó is ismerheti az Istenre vonatkoztatott Atya megnevezést, Zsolt 68,6; 89,27. Ez a cím azonban itt mélyebb értelmet nyer, mert az Atya és a Fiú közötti személyes szeretetteljes kapcsolat vonatkozásában van definiálva. Ez itt már nem általános jellegű megjelölés, hanem mélységesen személyes és egyéni vonatkozású. Az "Atya Fia" cím úgy mutatja be az Urat, mint az Istenségen belüli önálló személyt, ami a Szentháromság egységére vonatkozó igazság megerősítése. Ez a cím arra is emlékeztet bennünket, hogy a Fiú az Atya testet öltött kinyilatkoztatása. Az "Atya" és "az Atya Fia" címekben tökéletes, kifejezett és átélt szeretetet találhatunk.
2Jn. 1.1-3 Én, a presbiter, a kiválasztott Úrnőnek és gyermekeinek, akiket igazán szeretek; és nemcsak én, hanem mindenki, aki ismeri az igazságot, akiket azért az igazságért szeretek, amely bennünk van, és velünk lesz örökké. Legyen velünk kegyelem, irgalom, békesség az Atya Istentől és a Jézus Krisztustól, az Atya Fiától igaz szeretettel.