szelíden fogadjátok a belétek oltott igét, amely meg tudja tartani lelketeket. (Jak 1,21)
Vannak, akik azt mondják, hogy a Jézus Krisztusról való tanúságtétel ma már nem időszerű, felesleges, haszontalan fáradozás, a 21. században másra van szükségük az embereknek. Az igehirdetés helyett valami társadalmilag hasznosabb tevékenységet kellene folytatniuk a hívőknek.
Ehhez meg kell vizsgálnunk, hogy milyen következményei vannak, ha valahol komolyan veszik, „szelíden befogadják" az Isten kegyelméről szóló örömhírt. Vajon társadalmilag mennyire hasznos, ha részeges emberek jó útra térnek; akik addig loptak, többé nem teszik, sőt visszaviszik, amit eltulajdonítottak; ha olyan emberek formálódnak, akik önzetlenül segítik egymást, akik egy életen át szeretik a házastársukat, gondosan nevelik a gyermekeiket; egészséges életet élnek; nem hajlandók hazudni, csalni és becsapni másokat; akkor is dolgoznak, amikor nem ellenőrzik őket, nem gyártanak selejtet; békességben élnek egymással; ha azok a fiatalok, akik komolyan veszik Isten igéjét, nem teszik tönkre a testüket; elkötelezetten készülnek a hivatásukra; felelősen kötnek házasságot; örömmel vállalnak több gyermeket; szeretettel ápolják idős szüleiket... Ahol hangzik Isten igéje, és azt hittel befogadják, ott ilyen gyümölcsök teremnek. Mert az igén keresztül maga Jézus Krisztus munkálkodik az emberekben, s a benne való igaz hitből mindig rá jellemző erkölcs is fakad.
Az evangélium hirdetésének tehát az egész társadalmat érintő szociális, egészségügyi, sőt gazdasági hatása is van. Mindenki maga döntse el, hogy közhasznú tevékenység-e az igehirdetés!
Nem beszélve arról, hogy Isten az ő igéjével hív ki minket a biztos pusztulásból, a nélküle eltöltendő örök kárhozatból is. Igaz tehát mai igénk: a befogadott evangélium menti meg a lelkünket.
Hangozzék a Jézusról szóló hiteles bizonyságtétel az én ajkamon is!