Mánóah ezt mondta: ...milyen legyen a gyermek élete, és mit tegyünk vele? (Bír 13,12)
Sámson szülei őszintén bevallották: nem tudnak gyermeket nevelni. Ez sok szülő tapasztalata: sok mindenre utólag jövünk rá, sok helyzetben tanácstalanok vagyunk, sok olyan hatás éri gyermekeinket, amiket nem tudunk ellensúlyozni. Amit mi szeretnénk, az nem kell nekik, ami után ők futnak, attól féltjük őket. Olyan hamar kikerülnek a kezünk alól, s nem tudjuk pótolni, amit elmulasztottunk.
Sámson szülei Istentől kértek tanácsot. Ő ismeri legjobban gyermeküket, hiszen ő alkotta és ő szereti a legjobban. Egyedül ő tudja, hol lesz gyermekük helye az életben, mi a küldetése. Az apa kérdezi ezt az Úrtól, s mindketten odaállnak Isten elé alázatosan gyermeknevelést tanulni - mégpedig idejében, már születése előtt. Aki ilyen gyermeke a mennyei Atyának, az jó nevelője lesz a gyermekeinek.
Egyik kérdésük: mit tegyenek a szülők? Nem akarnak semmit Isten nélkül tenni. Nem a maguk vágyait akarják mindenáron valóra váltani gyermekük életében, hanem Isten akaratát keresik.
Másik kérdésük: mit tegyen a gyermekük? Ne ő döntse el, mert nem tud jól dönteni! De ne is hitetlen kortársak tanácsolják, és ne sodorja magával semmilyen divat! Tanuljon meg ő is tudatosan és teljes bizalommal engedelmeskedni Istennek! S ha ezt nemcsak hallja szüleitől, hanem látja is a jó példát, az meggyőzően fog hatni rá.
Tanuljunk meg helyesen beszélni gyermekeinknek Istenről, és Istennek gyermekeinkről! Akinek pedig nincsenek test szerinti gyermekei, annak legyenek lélek szerintiek: vezessen Jézushoz másokat! Ahogyan a gyermektelen Pál apostol írta: „gyermekeim, akiket újra meg újra fájdalmak között szülök meg, amíg kiformálódik bennetek a Krisztus." (Gal 4,19)