Jézus így válaszolt... (Jn 3,3)
Ez a fél mondat Jézus szívébe enged belátnunk. Nikodémus nagyon udvariasan, elismerően indította a beszélgetést. De még nem kérdezett semmit. Akkor Jézus mire válaszolt?
Éppen ez az, ami megmelegíti a szívünket. Jézus a ki nem mondott kérdésre is felel. Nikodémusnak nagyon nehéz lenne azzal kezdenie, hogy nem bizonyos az üdvösségében, hogy nem ad neki békességet az, amire másokat tanít, hogy sok fontos kérdésre nincs kielégítő válasza. Az egész ember egyetlen nagy kérdőjel - de erről még egy szót sem szólt.
Nem is kell. Jézus pontosan ismeri őt. Az előző versekben olvassuk: „nem volt szüksége arra, hogy bárki tanúskodjék az emberről, mert ő maga is tudta, hogy mi lakik az emberben." (Jn 2,25) És Jézus olyan gyengéd szeretettel szeret minket, benne olyan sok tapintat és figyelmesség van, hogy megkíméli ezt az idős embert a kellemetlen vallomástól, megkönnyíti a dolgát: a ki nem mondott, de benne feszülő kérdésre is felel.
Szavaiban van elismerés is, biztatás is, miközben azok őszinte és kemény szavak. Jó helyen jársz, ez a legfontosabb kérdés: van-e az embernek üdvössége. Neked is lesz, ha onnan felülről megfogan benned az új élet, ha újjászületsz.
Ilyen a mi Urunk: mindent tud rólunk, és mégis szeret. Ismeri a bennünk feszülő kérdéseket, látja, hogy némelyiket mi sem tudjuk megfogalmazni, vagy nem merjük kimondani - s megadja rá a választ. Leleplez, de nem szégyenít meg. Nem szid szegénységünk miatt, hanem kínálja a mennyei ajándékot. A kérdés: kell-e nekünk, ami hiányzik az életünkből, az amit csak tőle kaphat meg mindenki?
Bárcsak minket is jellemezne ez az előzékeny, gyengéd szeretet!