...mindenben hálát adjatok, mert ez az Isten akarata Jézus Krisztus által a ti javatokra. (1Thessz 5,18)
Miért írja a Szentírás többször, hogy tartsuk számon Isten jótetteit, köszönjük meg újra és újra ajándékait, bővölködjünk a hálaadásban?
S mi a haszna annak, ha egymás iránt sem fukarkodunk a hálával? Nekünk is, másoknak is nagyon hasznos ez, és Isten dicsőségét is szolgálja. Hogyan?
Akitől kaptunk valamit, annak adósa lettünk, tartozunk a hálával. És a szívből jövő köszönet gyakran többet ér, mint bármilyen viszonzás, mert ebben szív érintkezik a szívvel.
A hála biztatás is újabb jótettekre. Valaki értelmi fogyatékos gyermekek közt dolgozik. Kezdetben nyomasztotta, hogy nem tud velük beszélgetni. Ma ezt vallja: semmi pénzért nem mennék el máshova, egész nap hálás tekintetek közt dolgozhatok. A köszönet: energiaközlés.
A hálás ember ismeri fel, milyen gazdag. Aki elégedetlen, követelőző, mindig azt látja, amije nincs. A hálás azt, amije van, és egy hálaadó imádság olyan „leltár", amely elégedetté teszi az embert. A hálaadás a saját hitünket is megerősíti.
Az Isten iránti hála kifejezése bizonyságtétel is Istenről. Arról vall ezzel a hívő, hogy Isten gazdag, hatalmas, szerető Atya, aki megbízható, nyugodtan rábízhatják magukat az ő gyermekei, akik tudják, hogy tőle kaptak mindent, és ezután is tőle kérnek és várnak mindent.
Ezért véd meg a hála az aggodalmaskodástól. A hívő ember olykor már előre megköszöni, hogy Isten a jövőben is cselekedni és ajándékozni fog. Szorongás helyett szent kíváncsisággal várja, hogy ebből az újabb bajból hogyan ad majd szabadulást. S mivel a hála s a mögötte álló hit magával Istennel kapcsol össze, ezért az ilyen ember a nyomorúság idején is tudja magasztalni Istent. Belé vetett bizalma nem rendül meg, ha próbák közt vezet az útja. Nem a bajokért hálás, hanem azért, hogy minden helyzetben Istennel közösségben maradhat. Így a nehéz időkben is tudja őt dicsőíteni, mint Jób (Jób 1,21). A szüntelen hála egyik édes gyümölcse ez a dicsőítés.
Jób.1.21 és így szólt: Mezítelen jöttem ki anyám méhéből, mezítelen is megyek el. Az Úr adta, az Úr vette el. Áldott legyen az Úr neve!