A "lelkészgyerekek kézikönyvét" magával ragadó, lendületes stílusa és csípős humora miatt rendkívül élvezetes olvasmánynak találtam. De ennél azért jóval többet nyújtott: segített felismerni néhány mélyen gyökerező téves meggyőződést, amivel ideje volt leszámolni. Némelyikről nem is tudtam, mennyi köze van ahhoz, hogy lelkészcsaládban nőttem fel. Milyen nagy áldás, hogy a kellene" nevű zsarnok jobbágya helyett a szerető mennyei Atya gyermeke lehetek! Bízom benne, hogy sok magyar szolgáló gyermekének sikerül kicserélnie egy-két "karcos lemezt" ennek a könyvnek a segítségével. B. Éva, lelkészgyerek (LGy)
"Gyermekkoromat teljesen átszőtte az az érzés, hogy mindenki más fontosabb, mint én az apám szemében. Ráadásul még furdalt is érte a lelkiismeret, hogy ezt érzem, hiszen ő lelki munkát végez.... A fontos csak az, hogy a látszat meglegyen, hogy minden rendben van. 33 évesen került a kezembe ez a könyv, ezután sikerült apám elé állnom a gondjaimmal. Először nem akarta elhinni, hogy így éreztem, aztán elgondolkodott, átbeszéltük, átimádkoztuk, és nem is emlékszem, hogy kért-e bocsánatot vagy nem, de én megbocsátottam neki! Már majdnem késő volt, hiszen ő most 80 éves! Azóta sokkal jobb a kapcsolatunk! Nekünk bevált. "Használjátok" ti is egészséggel ezt a könyvet,: legyen sok gyógyulás!" Sz. T. E. (LGy)
Jóhír (evangélium): Isten velünk van, ki lehet ellenünk?!