"Mi pedig mindnyájan fedetlen arccal szemlélvén az Úr dicsőségét, és ugyanarra a képre formáltatunk át" (2Kor 3,18).
Ez a leplezetlen nyíltság Isten előtt a keresztyén ember szembeötlő jellemvonása és életét tükörré teszi mások számára. Ha a Szent Szellem betölt, átalakulunk. A szemlélés által pedig tükörré leszünk. Mindig észreveszed, amikor valaki látta az Úr dicsőségét: szellemed mélyén megérzed, hogy az Úr lényét tükrözi vissza. Őrizkedj mindattól, ami ezt a visszatükröződést beszennyezhetné benned. Majdnem mindig valami jó szennyezi be, az a jó, ami nem a legjobb.
Mind a te, mind az én életem aranyszabálya ez: maradjon életünk Isten felé nyitott, Őrá összpontosított. Dobj ki minden mást a hajóból: a munkát, az öltözködés és táplálkozás gondját, mindent, ami ehhez a földhöz köt, mert amíg ezeket hajszolod, Istenre beállított tükröd homályossá lesz. Maradj meg a szemlélésnek ebben az állapotában, hogy életünket mindenen át megőrizhessük a szellemi síkon. Hadd alakuljanak a dolgok, ahogy alakulnak, hadd bírálgassanak mások, ahogy tetszik nekik: de te soha ne engedd, hogy bármi elhomályosítsa benned azt az életet, amely Krisztussal együtt el van rejtve Istenben. Semmiféle sürgés-forgás ki ne lendítsen a vele való közösségből! Bár ez könnyen meginoghat, de te ne engedj helyet ennek. A keresztyén ember életének legszigorúbb fegyelmezése az, hogy tanulja meg: miként szemlélje állandóan mintegy tükörben az Úr dicsőségét.