"De ha kiontatik is vérem italáldozatként hitetek áldozatánál és papi szolgálatánál, örülök és együtt örülök mindnyájatokkal" (Fil 2,17).
Akarsz-e áldozattá lenni a hívők szolgálatára - kész vagy-e kiontani véred italáldozatként mások hite oltárán? Vagy ezt mondod: Most még nem adom oda magam áldozatul, nem óhajtom, hogy Isten válassza meg a munkámat, majd én magam választom ki saját odaszentelésem színfalait, szeretném, ha lenne arra méltó közönségem, akik felfigyelnek rám és ezt mondják: Jól csináltad!
Más a magad magános útját járni méltóságteljes hősiességgel, de megint más, ha az Isten által kijelölt úton jársz, ahol mások talpa alatt lábtörlő leszel. Ha talán Isten arra akar megtanítani, hogy ezt mondd: "Tudok megaláztatni is" (Fil 4,22) - kész vagy-e így is odaáldozni magad? Kész vagy-e kisebb lenni, mint egy csepp víz a vederben? Hajlandó vagy-e olyan reménytelenül jelentéktelen lenni, hogy elvégzett szolgálatoddal kapcsolatban még csak nem is emlékeznek rád? Kész vagy-e adni, felemésztődni és nem várni, hogy neked szolgáljanak, hanem hogy te szolgálj? Sok szent nem "tud" megalázó munkát végezni, azt gondolja: akkor marad szent, ha a méltóságán aluli munkát nem vállalja.