"Kész vagyok kiontatni... italáldozatként" (Fil 2,17).
"Mert én immár megáldoztatom" (2Tim 4,6). Ez az akarat és nem az érzelem cselekvése. Mondd meg Istennek, hogy kész vagy áldozatul adni magad, aztán ne törődj a következményekkel; panaszkodásnak nincs helye többé, bármilyen utat választ is Isten neked. A válságon egyedül Vele kell átmennünk, ebben senki sem segíthet. Külsőleg talán ugyanaz marad az életed; de az akaratod megváltozik. Menj át az akarat válságán; akkor - amikor külső életedben is beköszönt a válság. - Nem törődsz többé azzal, hogy mibe kerül. Ha ez az akaratodban nem dől el Isten előtt, akkor a végén sajnálni fogod önmagadat. "Kötelekkel kössétek az ünnepi áldozatot az oltár szarvához" (Zsolt 118,27). Az oltáron tűz van - s ez elégetést és megtisztulást jelent. Elkülönülést egyetlen egy célra és minden olyan hajlam vagy érzékenység elpusztítását, ami nem Istentől indul ki; minden olyan kapcsolat felszámolását, amely nem tőle való. Nem te rombolod le: Isten teszi meg; te csak odakötözöd az áldozatot az oltár szarvához. Meglásd, ne kezdd el sajnálni magad, amikor a tűz égni kezd! Az ilyen tűzpróba után nem marad már benned semmi, ami rád nehezednék vagy elkedvetlenítene. Amikor bekövetkezik a válság, észreveszed, hogy a dolgok nem érintenek már olyan mértékben, mint azelőtt. Mi a te tűzpróbád?
Mondd meg Istennek, hogy kész vagy áldozatul adni magad, és Isten bebizonyítja, hogy Ő mindaz lesz neked, akinek legmerészebb álmaidban sem láttad.