"Az Ember Fia nem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy Ő szolgáljon" (Mt 20,28).
Pál ugyanúgy fogja fel a szolgálatot, mint Urunk: "Én tiköztetek olyan vagyok, mint aki szolgál" és "Úgy tekintsen minket az ember... mint Krisztus szolgáit tiértetek" (1Kor 4,1). Nekünk az az elképzelésünk, hogy a szolgálatra elhívott ember más emberektől eltérően, különleges életformára is el van híva. Jézus Krisztus szerint arra van elhíva, hogy mások "lábtörlője" legyen; szellemi vezetőjük, de sohasem felettesük. "Tudok megaláztatni is" - mondja Pál (Fil 4,12). A szolgálatról így gondolkozik: "Erőm fogytáig adom magam értetek; dicsérhettek vagy szidalmazhattok: nekem teljesen mindegy." Amíg van egyetlen emberi lény, aki nem ismeri Jézus Krisztust, adós vagyok neki a szolgálattal mindaddig, amíg meg nem ismeri. Pál szolgálatának fő hajtórugója nem az emberek, hanem a Jézus Krisztus iránti szeretet. Ha az emberiség javáért szánjuk oda magunkat, csakhamar felőrlődünk és összetörik a szívünk, mert az emberek sokszor hálátlanabbak a kutyánál. De ha az Isten iránti szeretet indít, akkor a hálátlanság nem akadályozhat meg abban, hogy szolgáljunk embertársainknak.
Pál átélte, hogyan birkózott meg vele Jézus Krisztus és ez a titka annak, hogy ő is odaszánta magát mások szolgálatára. "Előbb istenkáromló, üldöző és erőszakoskodó voltam" (1Tim 1,13). - Többé nem törődöm azzal, hogyan bánnak velem az emberek: mert sohasem lehetnek olyan durvák és rosszindulatúak irántam, mint én voltam Jézus Krisztus iránt. Amikor rájövünk, hogy Jézus Krisztus úgy szolgál nekünk, hogy aljasságunk, önzésünk és bűneink megsemmisüljenek, akkor többé semmi sem tántoríthat meg abban az elhatározásunkban, hogy Őérte szolgáljunk mi is másoknak.