"Legeltesd az én juhaimat!" (Jn 21,17).
Így formálódik ki a szeretet. Isten szeretete őseredeti, nem csinált, hanem ez az Ő lénye. A Szent Szellem egyesít minket Istennel, úgyhogy szeretete kifejezésre jut bennünk. Nem az a cél, hogy a lélek a benne lakozó Szent Szellem által összekapcsolódjék Istennel, hanem hogy eggyé legyünk az Atyával úgy, amint Jézus is egy volt vele. Milyen volt Jézus Krisztus egysége az Atyával? Olyan teljes, hogy az Atya leküldte Őt a földre, hogy feláldozza magát értünk. Jézus Krisztus pedig ezt mondta: "Amiként engem küldött az Atya, én is úgy küldelek titeket" (Jn 20,21).
Az Úr fájdalmat okozó kérdésének fényében ismeri fel Péter, hogy mennyire szereti Őt; és most az következik: "Add tovább!" Ne bizonygasd, mennyire szeretsz, ne a kapott csodálatos kijelentésekről beszélj, hanem "legeltesd az én juhaimat". Jézusnak pedig sok rendkívül furcsa juha van, az egyik sáros, gubancos, a másik félénk és döfköd, a harmadik folyton elkóborol! Isten szeretetét lehetetlen kifárasztani és a bennem levő szeretet sem fárad ki, ha az egyetlen forrásból, belőle fakad. Isten szeretete nem veszi figyelembe a mi egyéniségünkből következő megkülönböztetéseket. Ha szeretem Uramat, akkor nem engedhetem, hogy természetes vérmérsékletem vezessen, hanem az a dolgom, hogy legeltessem az Ő juhait. Ezt a megbízatást nem lehet megkönnyíteni és nem lehet alóla kibújni. Vigyázz, nehogy meghamisítsd Isten szeretetét azzal, hogy a természetes emberi vonzalom alapján munkálkodsz, mert ez Isten szeretetének káromlásával végződik.