"...csakhogy elvégezhessem az én futásomat örömmel és azt a szolgálatot, amelyet vettem az Úr Jézustól" (ApCsel 20,24).
Nem a sikeres tevékenységben van az öröm, hanem abban, ha teljesen betöltöm, amire Uram teremtett és újjászült. Urunk öröme az volt, hogy véghezvihette, amiért az Atya elküldte, és így szól: "Amiképpen engem küldött az Atya, én is akképpen küldelek titeket" (Jn 20,21). Kaptam-e az Úrtól valamilyen szolgálatot? Ha igen, akkor abban kell olyan hűnek lennem, hogy csak ezért a szolgálatért legyen drága az életem. Gondolj arra, milyen jól esik majd hallanunk Jézus szavait: "Jól van jó és hű szolgám" (Mt 25,21). Boldogító az a tudat, ha megtetted azt, amire Ő elküldött. Mindannyiunknak meg kell találnunk a magunk kijelölt helyét az életben, és szellemi értelemben akkor találjuk meg, amikor az Úrtól megkapjuk szolgálatunkat. Hogy ezt elnyerhessük, Jézussal kell közösségben lennünk; többnek kell Őt megismernünk, nemcsak személyes Megváltónak. "Megmutatom neki, mennyit kell szenvednie az én nevemért" (ApCsel 9,16).
"Szeretsz-e engem?" Ha igen, akkor "legeltesd az én juhaimat!" Nincs válogatás a szolgálatban, csak feltétlen hűség Urunk megbízatása iránt, amit akkor ismersz fel, amikor a legszorosabb közösségben vagy Istennel. Ha az Úrtól kaptál valamilyen szolgálatot, akkor tudod, hogy nem a szükségből ered az elhívatás, a szükség csak alkalom a munkálkodásra. Arra vagy elhívva, hogy hű légy a szolgálatodban, amit akkor kaptál, amikor igazán kapcsolatban voltál Uraddal. De ez nem azt jelenti, hogy csak egy bizonyos küzdőtér van a számodra kijelölve Isten szolgálatában, hanem tekintetbe kell venned azt is, ha más területeken is szükség van a szolgálatodra.