"Ragasszatok a testvérekhez való hajlandóság mellé... szeretetet" (2Pt 1,7).
A szeretetet a legtöbben nem tudnánk meghatározni, nem tudjuk, mire gondoljunk, amikor szeretetről beszélünk. Szeretet az, ha valakit önként előnyben részesítünk egy másikkal szemben. Lelki vonatkozásban Jézus azt kívánja, hogy Őt részesítsük előnyben (Lk 14,26). Könnyű elsőnek lennie Jézus Krisztusnak, amikor már Isten szerelme kitöltetett a szívünkbe Szent Szelleme által. De azután ki kell dolgoznunk gyakorlatban is mindazt, amit itt Péter megemlít.
Az első, amit Isten tesz, az, hogy kiűzi belőlem a dölyföt és az álszenteskedést. A Szent Szellem megjelenti nekem, hogy Isten nem azért szeret engem, mert szeretetreméltó vagyok, hanem azért, mert az Ő természete a szeretet. Ezután azt mondja nekem: "Te is szeress ezzel a szeretettel", "amint én szerettelek titeket, úgy szeressétek ti is egymást" (Jn 15,12). Számtalan emberrel hozlak össze, akiket nem tudsz becsülni és meg kell mutatnod nekik az én szeretetemet, amint én megmutattam neked. Ezt nem tudod olyan könnyen megtenni! Sokan közülünk megpróbáljuk, de csakhamar belefáradunk.
Az Úr "hosszútűrő" (1Kor 13,4). Befelé nézve lássam meg, hogy Ő hogyan bánt velem. Az a tudat, hogy Ő minden bűnösségem, aljasságom, önzésem és rosszaságom ellenére végsőkig szeretett engem, kikényszerít engem a világba, hogy ugyanúgy szeressek én is másokat. Isten szeretete kimeríthetetlen irántam, és én az Ő szeretetének ezen a kőszikláján állva szerethetek másokat. A kegyelemben való növekedés abban a pillanatban megáll, amint én ingerült leszek. Azért haragszom, mert furcsa emberrel kell együtt élnem? Gondoljak arra, mennyit bosszantottam én Istent! Kész vagyok-e annyira eggyé válni az Úr Jézussal, hogy állandóan áradhasson belőlem az Ő szeretete és szelídsége? Sem a természetes, sem az isteni szeretet nem marad meg, ha nem gyakoroljuk. A szeretet önkéntes, magától jön, de önfegyelmezéssel meg kell maradni benne.