"Amíg pedig áldotta őket, elvált tőlük és felment a mennybe" (Lk 24,51).
Nincsenek olyan tapasztalataink, amelyek megegyeznek Urunk megdicsőülése utáni életével. Ettől kezdve Urunk életének mindenestül helyettes jellege lett. A megdicsőülés napjáig egy normális és tökéletes ember életét élte; megdicsőülésétől kezdve - a Gecsemáné, a kereszt, a feltámadás - útja egészen idegen nekünk, embereknek. Az Ő keresztje az a kapu, amelyen át minden ember beléphet Isten életébe; a feltámadásánál fogva pedig joga van örök életet adni bárkinek. Mennybemenetele által belép a mennybe és nyitva tartja a kaput az embernek.
A megdicsőülés a mennybemenetel hegyén fejeződött be. Ha Jézus Krisztus a megdicsőülés hegyéről egyenesen a mennybe ment volna, akkor egyedül ment volna. Nem lenne több nekünk, mint dicső, magasztos történelmi személy. De Ő hátat fordított a dicsőségnek és lejött a hegyről, hogy azonosítsa magát a bukott emberiséggel.
A megdicsőülés teljes megvalósulása a mennybemenetel. Urunk eredeti örök dicsőségébe tér vissza, de nemcsak mint Isten Fia, hanem mint aki egy személyben ember Fia is. Ezért az ember Fia mennybemenetele által minden ember odajuthat közvetlenül Isten trónja elé. Mint ember Fia Jézus Krisztus maga korlátozta saját mindenható voltát, mindenütt jelenvalóságát és mindentudását. Most már ezek mind korlátlanul, feltétel nélkül hatalmában vannak. Jézus Krisztusnak, mint ember Fiának teljes hatalma van Isten trónján. Ő a királyoknak Királya és az uraknak Ura (Jel 19,16), mennybemenetele napjától fogva mind mostanig.