"Ti pedig maradjatok Jeruzsálemben, mígnem felruháztattok mennyei erővel" (Lk 24,49).
Nemcsak saját felkészíttetésük miatt kellett a tanítványoknak a pünkösdre várniuk; addig kellett várniuk, amíg az Úr megdicsőülése történelmi ténnyé lett. Mihelyt megdicsőült, mi történt? "Miután Istennek jobbja által felmagasztaltatott és a megígért Szent Szellemet az Atyától elnyerte, kitöltötte azt, amit most láttok és hallotok" (Csel 2,33). A következő mondat: "mert még nem volt Szent Szellem, mivel Jézus még nem dicsőíttetett meg" (Jn 7,39) - nem mireánk vonatkozik. Ma már a Szent Szellem kitöltetett, az Úr már megdicsőült: most már a várakozás ideje nem Isten gondviselésétől, hanem a mi készenlétünktől függ.
A Szent Szellem befolyása és hatalma már pünkösd előtt is munkálkodott, de Ő maga még nem volt itt. Amint Urunk megdicsőült mennybemenetelekor, a Szent Szellem eljött ebbe a világba és azóta mindig itt van. El kell fogadnunk ezt a kinyilatkoztatást, hogy Ő itt van! Az ember legyen állandóan nyitott a Szent Szellem befogadására. Amikor befogadjuk a Szent Szellemet, megelevenítő életet nyerünk a mennybe ment Úrtól.
Nem a Szent Szellem keresztsége változtatja meg az embereket, hanem a mennybe ment Krisztus hatalma, amely a Szent Szellem által az emberek szívébe jut; ez változtatja meg őket. Mi sokszor szétválasztjuk azt, amit az Újszövetség soha nem választ szét. A Szent Szellem keresztsége nem Jézus Krisztustól független megtapasztalás, hanem az Ő mennybemenetelének bizonyítéka.
A Szent Szellem keresztsége sem az időre, sem az örökkévalóságra nem emlékeztet, hanem az az egyetlen csodálatos, dicsőséges MOST. "Az pedig az örök élet, hogy megismerjenek téged" (Jn 17,3). Kezdd el Őt most megismerni és soha ne hagyd abba!