"Jézus nem bízta magát reájuk, mert magától is tudta, mi volt az emberben" (Jn 2,24-25).
Urunk nem bízott senkiben sem, mégsem volt gyanakvó vagy elkeseredett. Sohasem esett kétségbe senki felől, mert bizalmát Istenbe vetette, teljes bizonyossággal hitt abban, amit Isten kegyelme elvégezhet minden emberben. Ha elsősorban emberekben bízom, végül is kétségbeesve csalódom mindenkiben, megkeseredem, mert azt vártam, hogy az ember olyan legyen, amilyen ember sohasem lehet - teljesen igazságos! Soha ne bízz senkiben, egyedül Isten kegyelmében, az Ő benned vagy másokban munkálkodó kegyelmében.
Tedd első helyre Isten igényeit! "Íme itt vagyok, hogy cselekedjem a te akaratodat" (Zsid 10,9).
Az ember abban engedelmeskedik, amit szükségesnek lát; Urunk Atyja akarata iránt volt engedelmes. Ma hangzik a hívás: "Valami szolgálatot kell végeznünk! - A pogányok Isten nélkül halnak meg, mennünk kell, hogy beszéljünk nekik Őróla." - Arra legyen gondunk mindenekelőtt, hogy Isten velünk szemben támasztott igényeit személy szerint kielégítsük. "Ha késik is, bízzál benne..." (Hab 2,3). Ezeknek az igehirdetéseknek az a céljuk, hogy helyesen viszonyuljunk Isten igényeihez. Amikor az Ő igényeinek eleget tettünk, akkor Ő megnyitja előttünk az utat arra, hogy másutt is érvényre juttassuk kívánságait.
Isten bizalmát tedd az első helyre! "Aki egy ilyen kis gyermeket befogad az én nevemben, engem fogad be" (Mt 18,5).
Isten bizalma irántam abban mutatkozik meg, hogy úgy ajándékozza magát nekem, mint egy kicsi gyermek. Isten azt várja tőlem, hogy életem "Betlehem" legyen. Engedem végbemenni, hogy természeti életem lassan átformálódjék Isten Fiának bennem való élete által? Istennek az a végső célja velem, hogy az Ő Fia ábrázolódjék ki az én halandó testemben.