"És Péter... járt a vízen és Jézushoz ment. De látva az erős szelet, megrémült" (Mt 14,29-30).
A szél tényleg viharos volt, a hullámok valóban magasra csaptak, de Péter eleinte nem látta ezt. Nem számolt velük, egyszerűen csak megismerte az Urat és kilépve a hajóból, járt a vízen. Amint elkezdett a valóság tényeivel számolni, azonnal süllyedni kezdett. Miért ne tudta volna az Úr arra is képessé tenni, hogy járjon a víz alatt éppúgy, mint a víz színén? Sem az egyik, sem a másik nem volt lehetséges az Úr Jézus megismerése nélkül.
A nehézségeken keresztül mi is Isten felé lépkedünk talán, de azután magunkra nézünk és süllyedni kezdünk. Ha felismerted Uradat, nem a te dolgod többé, merre irányítja életed körülményeit. A dolgok valóban itt vannak, de ha rájuk nézel, azonnal legyőznek. Nem tudod felismerni Jézust és Ő megfedd: "Miért kételkedsz?" (31. v.) Hagyd a körülményeket, ahogy vannak, maradj meg Jézus megismerésében és bízd rá magad teljesen!
Ha csak egy másodpercig is meginogsz, miután Isten szólt, akkor mindennek vége. Ne mondd ezt soha: "Kétlem, hogy Ő szólt volna." Légy nyomban vakmerő, vess mindent Őreá. Nem tudhatod, mikor hangzik fel a szava, de ha az, az elképzelhető leghalkabban szól is, bátran add át magad neki. Csak az átadás által ismerheted meg Őt! Tégy kockára mindent, hogy tisztábban halljad az Ő hangját.