"Veled vagyok én, hogy megszabadítsalak téged - mondja az Úr" (Jer 1,8).
Isten megígérte Jeremiásnak, hogy személyesen megszabadítja: "A te lelkedet (életedet) zsákmányul adom neked" (Jer 45,5). Ez minden, amit Isten az Ő gyermekeinek ígér. Bárhova küld is, megoltalmazza életünket. Személyes tulajdonunk vagy birtokunk lényegtelen, csak egész lazán fogjuk őket, mert ha nem, akkor könnyen ránk tör a félelem, a szívfájdalom és a nyomor. Ilyen szorosan körülvesz minket Isten személyes szabadítása.
A Hegyi beszéd arra mutat rá, hogy amikor Jézus Krisztus szolgálatában vagyunk, nincs időnk önmagunkért síkraszállni. Jézus valóban mondja is: "Ne törődj azzal, hogy igazságosan bánnak-e veled, vagy nem." Ha igazságot vársz a magad számára, elhajoltál a Krisztusnak átadott élettől! Ebben a világban ne keress igazságot, de te mindig légy igazságos! Ha igazunkat keressük, zúgolódni és méltatlankodni kezdünk, önsajnálkozásnak és elégedetlenségnek adunk helyet. "Miért kell velem így bánni?" - Ha Jézus Krisztusnak kiszolgáltattuk magunkat, nem kell törődnünk azzal, ami ér, akár igazságos az, akár igazságtalan. Jézus így szól: "Folytasd csak hűségesen, amivel megbíztalak, és én megőrzöm az életedet. Ha magad próbálod védeni magadat, kimozdulsz az én oltalmamból." Ebben a tekintetben még a legkegyesebb élet is istentelenné válik: nem hiszünk Istenben; józan eszünket ültetjük a trónra, Isten nevét pedig csak fölé akasztjuk. Saját értelmünkre támaszkodunk, ahelyett, hogy egész szívünkkel Istenben bíznánk.