"Nem szolgálhattok az Úrnak" (Józs 24,19).
Bízol-e még csak egy parányit is bármi másban - Istenen kívül? Bízol-e még egy kicsit a természetes erényben vagy a körülmények alakulásában? Nem építesz-e magadra csak egy kicsit is abban az új feladatban, amit Isten eléd állított? Erre vonatkozik a próba. Teljesen igaz, ha ezt mondod: "Nem tudok szent életet élni". De azt elhatározhatod, hogy megengeded Jézus Krisztusnak: tegyen téged szentté. "Nem szolgálhattok az Úrnak" - de odaállhatsz arra a helyre, ahol Isten mindenható ereje munkálkodhat rajtad. Annyira rendben vagy Istennel, hogy várhatod tőle: tegye nyilvánvalóvá benned az Ő csodálatos életét?
"mi az Úrnak szolgálunk" - mondta a nép (21). Ezt nem hirtelen indításból, hanem jól megfontolt kötelezettségvállalásból mondták. Lehet, hogy te azt mondod: "De Isten soha nem hívhatott el engem erre! Én méltatlan vagyok, nem rólam van itt szó." De rólad van szó, és minél gyengébb és gyarlóbb vagy, annál jobb. Akinek van miben bíznia, az utoljára jut el oda, hogy kimondhatja: "Én az Úrnak szolgálok"!
Ilyeneket mondunk: "Ó, ha igazán tudnék hinni..." Azt kellene mondanod: "Ó, ha igazán akarnék hinni..."! Nem csoda, hogy Jézus Krisztus annyira hangsúlyozza a hitetlenség bűnét. "Nem is tett ott sok csodát az Ő hitetlenségük miatt" (Mt 13,58). Ha valóban hinnénk, hogy Isten úgy is gondolja, ahogyan mondja - hol lehetnénk már azóta! Isten elmondja, hogy mi mindenné akar lenni a számomra - megengedem-e, hogy mindazzá legyen?