"Mind a görögöknek, mind a barbároknak, mind a bölcseknek, mind a tudatlanoknak köteles vagyok..." (Róm 1,14).
Pált eltöltötte az az érzés, mennyire adósa Jézus Krisztusnak, és hogy ezt kifejezhesse, teljesen odaadta magát az Urának. Pál életének nagy ihletettsége az a látás volt, hogy Jézus Krisztus az ő szellemi hitelezője. Ugyanilyen adósnak érzem-e én is magam Jézus Krisztussal szemben minden egyes megváltatlan lélekre vonatkozóan? Akkor élek szellemi értelemben becsületesen, ha ezt az adósságot a lelkekre nézve törlesztem. Ami az életemben értékes, még a legkisebbet is Jézus Krisztus váltságának köszönhetem. Vajon teszek-e valamit azért, hogy váltsága más emberek életében is érvényesüljön? Csak olyan mértékben tehetem ezt, amennyire Isten Szent Szelleme adós voltom tudatát kimunkálhatja bennem.
Nem felsőbbrendű személynek kell lennem az emberek között, hanem Jézus Krisztus rabszolgájának. "Nem a magatokéi vagytok" (1Kor 6,19). Pál önmagával fizetett Jézus Krisztusnak. Azt mondta: Adósa vagyok mindenkinek az egész föld kerekségén Jézus Krisztus evangéliumával. Azért vagyok szabad, hogy teljesen szolgája lehessek Uramnak. Ez a Jézus Krisztusnak elkötelezett ember jellemvonása, aki szellemi vonalon becsületes. Hagyd abba az imádkozást magadért és add oda magadat másokért, mint Jézus rabszolgája. Így leszünk valóban megtört kenyér és kiöntött bor.