"...az én beszédem és az én prédikálásom nem emberi bölcsességnek megtévesztő szavaiban állott" (1Kor 2,1-5).
Pál tudós és elsőrendű szónok volt. Nem alázatoskodó módon beszél itt, mégis ezt mondja: "Elhomályosítottam volna Isten hatalmát, ha az evangélium hirdetésénél mint ragyogó szónok kívántam volna hatással lenni az emberekre." A Jézusban való hit olyan csoda, amit csak a megváltás hatóereje teremthet meg. A hatásos beszéd, csalogatás és hívogatás mit sem ér, csak Isten hatalma. A megváltás teremtő hatalma az evangélium hirdetése által árad szét, de nem az igehirdető személye miatt. Az igehirdető igazi böjtje nem az, hogy eledelektől tartózkodik, hanem inkább az, ha az ékesszólástól őrizkedik, hogy ne akarjon hatást kelteni választékos beszédjével, tehát őrizkedjék mindattól, ami megzavarhatná Isten evangéliumának tiszta vonzását. Az igehirdető Isten képviselője, "mintha Isten kérne mi általunk" (2Kor 5,20). Az a dolga, hogy Isten evangéliumát szólja és ne emberi eszméket. Ha az emberek csak azért kívánnak jobbak lenni, mert én prédikáltam nekik, akkor soha nem fognak közelebb jutni Jézus Krisztushoz. Ami az igehirdetésemben nekem hízelgő, az végül is Jézus Krisztus árulójává tesz engem, mert az a váltság újjáteremtő hatalmát akadályozza.
"És én, ha felemeltetem e földről, magamhoz vonzok mindeneket" (Jn 12,32) - mondta az Úr Jézus.
"...az én beszédem és az én prédikálásom nem emberi bölcsességnek megtévesztő szavaiban állott" (1Kor 2,1-5).