"Azon a napon az én nevemben kértek majd" (Jn 16,26).
Nagyon gyakran úgy gondolunk a keresztre, mint valamire, amin át kell jutnunk; pedig azért megyünk át rajta, hogy belejussunk. A kereszt egyetlen dolgot állít elénk - teljes és végleges eggyé válást az Úr Jézus Krisztussal és ez az egység semmi másban nem ábrázolódik ki jobban, mint az imádságban.
"Jól tudja a ti mennyei Atyátok, mire van szükségetek, mielőtt kérnétek tőle" (Mt 6,8). - Hát akkor miért kérünk? Az imádság eszménye nem az, hogy feleleteket várunk rá Istentől, hanem az imádságban teljesen eggyé leszünk vele. Ha azért imádkozunk csak, hogy feleletet kapjunk, akkor könnyen megsértődünk, ha nem felel. Pedig mindig felel, de nem mindig olyan módon, ahogyan várjuk és szellemi gőgünk visszautasítja, hogy eggyé legyünk Urunkkal az imádságban. Nem azért vagyunk itt, hogy bizonyítsuk: Isten felel az imádságra, hanem azért, hogy élő tanúbizonyságai legyünk Isten kegyelmének.
"Nem mondom nektek, hogy én kérni fogom az Atyát értetek, mert maga az Atya szeret titeket" (Jn 16,26-27). Olyan bensőségesen bízol-e benne, hogy imaéleted egyetlen magyarázata az Úr Jézus Krisztus imaélete? Urunk helyettes életét a valóságban is éled-e már? "Azon a napon" olyan tökéletesen eggyé leszel az Úr Jézussal, hogy nem lesz többé semmi, ami téged tőle elválasztana.
Amikor úgy látszik, hogy imádságaid nem hallgattatnak meg, őrizkedj attól, hogy más embert okolj. Ez mindig az ördög csapdája. Az igazi okot abban találod meg, hogy téged akar valamire megtanítani, nem más valakit.