"Boldogok a szellemi szegények..." (szellemben koldusok) (Mt 5,3).
Az Újszövetség kiemel olyan dolgokat, amikről mi azt tartjuk, hogy egyáltalán nem számítanak. "Boldogok a szellemi szegények", szó szerint: "boldogok a szellemben koldusok" - ez igazán közhely! Mai igehirdetéseinkben kihangsúlyozzák az akaraterőt, a jellem szépségét - olyan dolgokat, amelyek szembetűnők. A sokszor hallott mondat: dönts Krisztus mellett, olyasmit hangsúlyoz, amiben Urunk sohasem bízott. Nem azt kívánja, hogy döntsünk mellette, hanem hogy adjuk át magunkat neki - és ez valami egészen más. Krisztus királyságának alapvonása a jelentéktelen dolgok természetes kedvessége. Szegénységem az, amiben boldog vagyok. Ha már tudom, hogy nincs erős akaratom és nemes természetem, akkor mondja Jézus: Boldog vagy! -mert ez az a szegénység, amely által beléphetek az Ő királyságába. Úgy, mint jó ember nem mehetek be az Ő országába, csak úgy, mint szegény koldus.
Az a kedvesség, ami Isten előtt számít, az öntudatlanság. A tudatosság önhittségből ered, nem keresztyén magatartás. Ha azt mondom: "Szeretném tudni, hasznos leszek-e itt", akkor az Úr érintésének hamvassága azonnal eltűnik. "Aki hisz énbennem... élő víznek folyamai ömlenek annak belsejéből." Ha vizsgálgatom, hogy hol és hogy árad ez ki belőlem, már el is vesztettem az Úr érintését.
Milyen emberek szoktak leginkább hatással lenni ránk? Nem azok, akik ezt magukról gondolják, hanem akiknek leghalványabb sejtelmük sincs arról, hogy hatással voltak ránk. A keresztyén életben soha nem tudatosan történik a ráhatás. Amint tudatossá válik, elveszti öntudatlan kedvességét, amely Jézus Krisztus érintésére jellemző. Mindig felismerjük, ha Krisztus munkálkodik, mert ott az elcsépelt dolgokban is van valami, ami megihleti az embert.