"Az a víz, amelyet én adok neki, olyan víz forrásává lesz benne, amely örök életre buzog" (Jn 4,14).
Urunk nem csatornához, hanem forráshoz hasonlítja az életünket. "Teljesedjetek be" - ha ez megtörténik, ugyanolyan gazdagon árad tovább a szentből a frissesség és kedvesség, mint ahogyan kapta a Jézussal való élő kapcsolat révén. Ha életedből nem tör elő ez a teljesség, te vagy a felelős érte, mert akkor a kiáradást gátolja valami. Maradj a forrással kapcsolatban, akkor nem csak te leszel áldott, hanem életedből élő víz folyamai áradnak. Olyan élet ez, amelyet nem lehet korlátok közé szorítani.
Olyan erőközpontokká kell lennünk, akiken Jézus átáraszthatja az "élő víz folyamait" áldásul másoknak. Sokan közülünk olyanok vagyunk, mint a Holt-tenger; mindig felvesznek valamit és nem adnak tovább semmit, mert nincsenek az Úr Jézussal helyes kapcsolatban. Amilyen bizonyos, hogy kapunk tőle, úgy áraszt Ő tovább belőlünk áldásokat, és ha ez nem történik meg, akkor a kapcsolatunkat valami megzavarta. Van valami közted és Jézus Krisztus között? Gátolja valami belé vetett hitedet? Ha nem, akkor "élő víznek folyamai ömlenek" belőled. Itt nem korábbi áldásról van szó, nem bizonyos vallásos megtapasztalásról, hanem a szakadatlanul továbbhömpölygő áldásról. Maradj a forrásnál; őrizd jól hitedet és vele való kapcsolatodat, akkor állandóan árad majd rajtad át az élő víz folyama mások felé, és nem leszel száraz és élettelen.
Nem túlzás-e azt állítani, hogy egyetlen hívőből élő víznek folyamai ömlenek? "Én nem látom a folyamot" - mondod. Ne kérdezgesd magadat szemlélve: "Ugyan ki vagyok én?" Isten országa történetében majdnem mindig jelentéktelen, ismeretlen, számba sem vett emberekből áradtak ki a legnagyobb áldások, akik tántoríthatatlanul hűek volt Jézus Krisztushoz.