"Te pedig, amikor imádkozol, menj be a te belső szobádba és ajtódat bezárva, imádkozzál a te Atyádhoz, aki titkon van..." (Mt 6,6).
Szemed Istenen legyen, ne embereken - ez az isteni élet vezérgondolata. Ne az mozgasson, hogy szeretnél imádkozó embernek számítani. Menj be belső szobádba, ahol imádkozhatsz anélkül, hogy tudnák és zárd be az ajtót; titkon beszélj Istennel. Ne indítson semmi más, minthogy megismerd mennyei Atyádat. Lehetetlen tanítványként élned anélkül, hogy meghatározott időd ne lenne az imádságra. "És amikor imádkoztok, ne legyetek sok beszédűek..." Isten nem azért hallgat meg, mert komolyan vesszük, amit kérünk. Ő egyedül a váltság alapján hallgat meg. Istent nem befolyásolja komolyságunk. Az imádság nem azért van, hogy kapjunk valamit Istentől; ez az imádság kezdetleges formája. Az imádságban tökéletes közösségbe jutunk Istennel. Ha Isten Fia újjászületés által alakot ölt bennünk, akkor emberi értelmünket háttérbe fogja szorítani és megváltoztatja állásfoglalásunkat a dolgokkal szemben, amikért imádkozunk.
"Aki kér, mind kap" (Mt 7,8). Imádságunk sokszor csak kegyes csacsogás, nincs benne az akaratunk, aztán még állítjuk, hogy Isten nem hallgat meg, pedig mi nem kértünk tőle semmit. "Kérjetek, amit csak akartok" (Jn 15,7), mondja Jézus. Amikor kérek valamit, benne van az akaratom. Amikor Jézus beszélt az imádságról, a gyermek nagy egyszerűségével tette; mi pedig kritikus beállítottságunkkal kijelentjük: "Igen, de..." Jézus mondta: "Kérjetek!" De gondold meg, hogy csak olyasmit kérhetünk, amivel egyetérthet az az Isten, akit Jézus Krisztus kijelentett.