"Mikor azért meghallotta, hogy beteg, akkor két napig maradt azon a helyen, ahol volt" (Jn 11,6).
Rád bízta-e már Isten a hallgatását? - hallgatásának mély jelentősége van. Gondolj a teljes hallgatás napjaira a betániai otthonban! Vannak-e a te életedben is ilyen napok? Megbízhat-e Isten benned, vagy még mindig látható feleletre vársz? Isten megadja neked azokat az áldásokat, amiket kérsz, ha nem akarsz azok nélkül tovább menni, de hallgatása annak a jele, hogy csodálatosan meg akarja magát értetni veled. - Gyászban jársz Isten előtt, amiért nem kaptál hallható feleletet? Meg fogod látni, hogy Isten a legbensőségesebb bizalomban részesített - teljes hallgatásával. Ez nem a reménytelenség, hanem az öröm csendje, mert Ő látta, hogy már nagyobb kijelentést is el tudsz hordozni. Ha Isten csendet adott neked, dicsőítsd Őt; bele akar kapcsolni téged céljai nagy hajtóművébe. Isten felségjoga a felelet időpontját megállapítani. Az idő Istennél nem számít. Valamikor ezt mondtad: "Kértem Istentől kenyeret és követ adott." Nem így van, és ma már látod, hogy odaadta neked az élet kenyerét.
Csodálatos Isten hallgatásában az, hogy az Ő csendessége beléd hatol és teljes bizalmat teremt benned: "Tudom, hogy Isten meghallgatott." A hallgatása bizonyítja! Amíg azt képzeled, hogy Isten akkor áld meg téged, ha válaszol imádságodra, Ő meg is teszi, de addig nem adja meg neked a hallgatás kegyelmét. Ha Jézus Krisztus elvezethet már téged annak a megértésére, hogy az imádság az Atya dicsőítéséért van, akkor a vele való bizalmas viszonynak első jele - a csend.