"Hiszed-e ezt?" (Jn 11,26)
Márta hitt abban a hatalomban, amivel Jézus Krisztus rendelkezett, hitte, hogy meggyógyíthatta volna a bátyját, ha ott lett volna. Azt is hitte, hogy Jézust különös mély bizalom kapcsolja össze Istennel és amit kér, Isten megadja neki. De neki magának lett volna szüksége arra, hogy bensőségesebb, személyesebb legyen a bizalma Jézus iránt. Hite programjának beteljesedését a jövőbe helyezte. Jézus azonban tovább vezette őt, amíg hite személyes tulajdonává nem lett, végül aztán lassan sajátos örökséggé erősödött meg: "Igen, Uram, hiszem, hogy te vagy a Krisztus!"
Veled is ehhez hasonlóan bánik az Úr? Téged is ránevel a vele való személyes meghittségre? Hadd vésse beléd is ezt a kérdést: "Hiszed-e ezt?" Mi a kételkedésed tűzpróbája? Eljutottál-e már életkörülményeidben te is ilyen megoldhatatlan útszakaszra, mint Márta, ahol hited programja személyes hitté kezd alakulni? Ez semmiképp sem történhetik meg addig, amíg személyes nehézségeid következtében személyes problémád nem támad.
A hit állásfoglalást jelent. Az észhit programja szerint csak magamban bízom és kizárok minden egyebet, ami nem egyeztethető össze ezzel az állásfoglalással. A személyes hitben erkölcsileg rábízom magam a hitnek erre az útjára és vonakodom bármiben is megalkudni. A hit egyéni útjára jutva pedig szellemileg rábízom magam Jézus Krisztusra és elhatározom, hogy ebben a dologban egyedül az Úr uralmát ismerem el.
Amikor szemtől szemben állok Jézus Krisztussal és Ő azt mondja nekem: "Hiszed-e ezt?" - rájövök, hogy a hit olyan egyszerű, mint a lélegzetvétel és megdöbbenek rajta, miért voltam olyan ostoba és miért nem bíztam benne már előbb is.