"Azért akár esztek, akár isztok, akármit cselekesztek, mindent az Isten dicsőségére cselekedjetek" (1Kor 10,31).
Ne engedd meg magadnak a gondolatot, hogy az élet felszínén levő dolgokat nem Isten rendelte el. Azok ugyanúgy Istentől valók, mint a mély dolgok. Nem az Istennek átadott szíved veti meg azt, hogy természetesen élj, hanem az a vágyad, hogy másokban ezt a benyomást keltsd: te nem vagy felszínes. Ez biztos jele szellemi önhittségednek. Vigyázz, nehogy megvetés támadjon benned - mindig erről az oldalról jön -, és élő szemrehányásként járj a többiek közt, mert ők természetesebbek mint te. Őrizkedj attól, hogy mély embernek tüntesd fel magad. Isten gyermekként öltött testet.
A könnyedség még nem gonoszság és nem azt bizonyítja, hogy nincs alatta mélység: az óceánnak is van partja. Az élet felszínén lévő dolgokat is Isten irányítja, az evést, ivást, sétát és beszélgetéseket. Urunk is benne élt mindebben - de úgy élt bennük, mint Isten Fia, és azt mondta: "Nem feljebbvaló a tanítvány az ő mesterénél" (Lk 6,40).
A szükséges külső dolgok védelmül szolgálnak nekünk. A hétköznapi élet természetes, megszokott útjain kell értelmes módon járnunk. Amikor jönnek a mélyebb tapasztalatok, azokat Isten a felszínesektől külön adja. Ne mutasd meg a mélységeket másnak, egyedül Istennek. Olyan nagyon komolyak vagyunk, oly kétségbeejtően érdekel a saját jellemünk, hogy nem akarunk az élet mindennapi foglalatosságaiban keresztyénként járni.
Határozd el, hogy senkit nem veszel komolyan, egyedül Istent. A legelső, akit nem kellene komolyan venned, mert a legnagyobb csaló, akit valaha is ismertél - saját magad vagy.