"Nem azért jöttem, hogy békességet bocsássak a földre, hanem hogy kardot" (ang. ford.) (Mt 10,34).
Ne legyen soha részvét benned az iránt, aki arra a következtetésre akar késztetni, hogy Isten keményszívű. Isten sokkal gyengédebb, mint ahogy elképzelni tudnánk. Újra meg újra lehetőséget ad nekünk arra, hogy durvaságunkra kimutathassa gyengédségét. Ha valaki nem tud eljutni Istenhez, ez azért van, mert valami rejtegetett dolgát nem akarja odaadni Istennek. Mondja ugyan: "Elismerem, hogy rosszat tettem, de eszembe sincs odaadni azt". Lehetetlen az ilyen esetben részvéttel lennünk. Mélyre kell hatolnunk, míg rátalálunk az evangéliummal szembeni ellenkezés és neheztelés gyökerére. Sok ember kéri Isten áldását, de nem akarja elviselni, ami elevenébe vág.
Ha Istennek veled is így kellett tennie, akkor neked, mint az ő szolgájának, kíméletlenül állhatatosnak kell lenned ezen a téren. Vágj bele mélyen a gyökérig, különben nem lesz gyógyulás. Úgy vésd be elméjükbe Isten üzenetét, hogy ne tudjanak elmenekülni előle, alkalmazzák magukra. Közelítsd meg őket ott, ahol vannak, míg rá nem ébrednek, mi hiányzik nekik, aztán állítsd szembe életükkel Jézus Krisztus mértékét. Ezt mondják majd: "Soha nem lehetünk ilyenek." - Akkor vésd beléjük: "Jézus Krisztus mondja: ilyennek kell lennetek." - "De hogy lehetünk ilyenek?" "Nem lehettek addig, amíg meg nem nyeritek a Szent Szellemet" (Lk 11,13).
Fel kell ébresztenünk a szükségérzetet, mielőtt szó lehetne arról, hogyan segíthet rajtuk az evangélium. Emberek ezrei Isten nélkül is boldognak érzik magukat ezen a világon. "De ha boldog és igaz voltam addig is, akkor miért jött Jézus egyáltalán?" Mert ez a fajta boldogság és békesség rossz talajon termett. Jézus Krisztus eljött, hogy kardélre hányja mindazt a békességet, ami nem a vele való személyes kapcsolatra épült.