"Nekem pedig ne legyen másban dicsekedésem, csak a mi Urunk Jézus Krisztus keresztjében" (Gal 6,14).
Jézus Krisztus evangéliuma az akaratot mindig döntésre kényszeríti. Elfogadom-e, hogy Isten a bűnre Krisztus keresztjében kimondta a halálos ítéletet? Van-e valami kevés érdeklődés bennem Krisztus halála iránt? Kész vagyok-e magamat azonosítani az Ő halálával, hogy teljesen kiirtsa belőlem a bűn, a világ és önmagam szeretetét? Akarok-e annyira eggyé lenni Jézussal, hogy kész vagyok inkább minden mást elveszíteni, csak Őt el ne veszítsem? Nagy kiváltsága a tanítványnak, hogy szövetségre léphet az Úr Jézussal a kereszt alatt, és ez azt jelenti, hogy meghalt a bűnnek. Maradj egyedül Jézussal vagy azt mondd meg neki, hogy nem akarsz meghalni a bűnnek, vagy azt, hogy minden áron eggyé akarsz lenni az Ő halálával. Ha ezt választod, bizakodó hittel tekintve arra, amit Ő a kereszten elvégzett, természetfeletti módon eggyé válsz az Ő halálával és "minden ismeretet meghaladóan" felismered, hogy "régi embered" meg van feszítve Krisztussal. Ennek az a bizonyítéka, hogy ezentúl bámulatosan könnyű lesz engedelmeskedned Jézus Krisztus szavának - Istennek benned lakó élete által. Időnként újra meg újra megláttatja velünk Urunk, mivé lettünk volna, ha nem lennénk az Övéi. Ezt igazolja az a szava: "Nálam nélkül semmit sem cselekedhettek" (Jn 15,5). A keresztyénség kősziklája ezért a személyes, szenvedélyes odaszánás Jézus Krisztusnak. Azt az elragadó örömet, amit nyertünk, amikor beléptünk az Ő királyságába, összetévesztjük Istennek azzal a céljával, amiért odavitt minket. Azért vezetett be oda, hogy ráébredjünk, mit jelent azonosítani magunkat Jézus Krisztussal.