Jöjj, Uram, Krisztus, légy velem!
Gedeon ezt mondta az Úr angyalának: Kérlek, Uram, ha velünk van az Úr, miért ért bennünket mindez? (Bír 6,13)
Az ember állapota egy megrontott létállapot, egy lesüllyedt közeg, egy súllyal terhelt terület: a bűn területe. A bűnnek ez az állapot jellege, ez az eredendő jellege az, amelyben minden megszületett ember részesül. Emellett van a bűnnek egy másik, egy közismert értelme, ami az elkövetett vétekre utal. Ez az elvétése, eltévesztése annak, amit tenni kellene.
Az első fajtája a bűnnek, az állapot jellege, tulajdonképpen azt jelenti, hogy nem vagyunk Istennel szoros kapcsolatban, kiűzettünk a Paradicsomból, ki a történelembe, a törtségbe, és szinte már nem is tudunk róla, és nem tudunk saját eredetünkről sem. Hátat fordítottunk Istennek, és most nem látjuk, hogy ő mégis néz minket, mégis velünk van. Néz minket, csak ezt nem látjuk, nem halljuk, nem érezzük - nincs szemünk látására, nincs fülünk hallására. Ő mögöttünk van. Előttünk pedig a sötétség, a tér, a Kozmosz, a történelem. A megtérés az, amikor hozzá odafordulunk. Amikor hozzá visszatérünk, amikor visszafelé, felfelé és befelé önmagunk felé megtesszük a fordulatot. Ekkor szemünk s fülünk kinyílik, a világ, a tér, a történelem felől bepillantunk valahova, ahonnan nézve minden másként látszik immár, és egy-egy összefüggésről a fátyol fellebben. A terhek továbbra is megmaradnak terheknek, de hordozásuk értelmet kap, a szenvedés továbbra is megmarad szenvedésnek, de az alázat körbeölel bennünket. Isten felszólítása: Térj meg! Végigvonul az Ószövetség könyvein és cselekvésre hív. De nem másokkal való cselekvésre, hanem önmagunk Isten és Krisztus kegyelméből való átalakítására.
A nagy megpróbáltatások nagy kegyelmeket készítenek elő. (Szent Bernát)
Istenünk, adj erőt a mindennapi imádságra, add, hogy a világ felől odaforduljunk feléd és Krisztus felé. Add, hogy kövessük a hívó szót és legyen elég erőnk elfogadni hazahívó kegyelmedet! Ámen.