Megszégyenülve mennek az Úrhoz mind, akik gyûlölték õt. (Ézs 45,24)
Tisztességesen éljetek a pogányok között, hogy ha valamivel rágalmaznak titeket, mint gonosztevõket, a ti jó cselekedeteiteket látva, dicsõítsék Istent a meglátogatás napján. (1Pt 2,12)
Küldd el Lelkedet, hogy élhessek, Uram!
Vegyétek fel mindenképp a hit pajzsát, amellyel kiolthatjátok a gonosznak minden tüzes nyilát. Vegyétek fel az üdvösség sisakját is, és a Lélek kardját, amely az Isten beszéde. (Ef 6,16-17)
Hit! Ez az, ami nekem nincs. Olyan nehéz sokszor elhinni, hogy szeret az Isten. Igen, mert tüzes nyilak lesznek és vannak is. Annyi keresztény életében látom, hogy baj éri õket! Nem akarom elhinni, hogy nem hisznek. Akkor miért?
Sokszor felteszem a kérdést, ha van valakinek hite, miért éri annyi szenvedés. Persze az én életemben is annyi a szenvedés, annyi gyötrelmet látok. Olyan nehéz. És itt ez az ige! Kiolthatjuk hittel a gonosz nyilait? Azt gondolom, itt nem a körülményekrõl van szó! Sokkal inkább arról, hogy ezeket a szenvedéseket, bajokat, hogyan éli meg az ember. Igen, tudni betegségben is, hogy velem van az Isten. Tudni akkor is, mikor csalódtam, hogy velem van az Isten. Tudni, hogy üdvösséget kínál, közösséget önmagával. Õ öltöztet, gondoskodik rólam. Olyan jó lenne észrevenni! Akkor is, mikor csupasznak érzem magam. Közelségével átmelegít. Hinni, hogy szeret. Tudni, hogy szeret. Hinni, hogy hisz bennünk. Ez a tudatosság, mikor semmi racionális érv, bizonyíték nincsen, hogy védve vagyok, hogy segít az Isten. Nem érezni, nem látni.
Mégis a hit az, ami megadhatja azt, minden bizonyíték nélkül: szeret az Isten. Ha az ember hiszi, hogy szereti az Isten, akkor már nem kell félnie. Nem kell félni a kísértésben, de talán akkor sem, ha elesem. Mert Isten akkor is szeret.
Mások elvethetnek, nem érthetnek meg, de Isten felemel.
Salamon király palotájában aranyból vert díszes fegyverek lógtak, amelyeket senki nem használt. Isten fegyvertárában az ilyesminek nincsen helye. (C. H. Spurgeon)
Elestem újra, Uram! Nem tudom, hogy szeretsz-e még? Sokszor olyan távolinak érezlek téged. Add nekem a hit pajzsát, hogy ne érjenek el a gonosz nyilai. Ámen.