Az ördögnek álljatok ellen, erősek lévén a hitben tudva, hogy a világban levő atyafiságtokon ugyanazok a szenvedések telnek. be. Péter első levele 5, 9.
Péter apostol a szenvedő keresztyéneket azzal vigasztalja, hogy nem ők az elsők, vagy egyetlenek, akiknek megpróbáltatás jutott osztályrészül. Ne gondolják, hogy szenvedésük valami rendkívüli, ritka és hallatlan kereszt, amelyet csakis ők hordoznak. Tudják meg, hogy atyafiságuk, a minden időben és mindenütt szétszórt többi keresztyén is míg e földön él, ugyanazt szenvedi az ördögtől. Mert felette enyhítő vigasztalás az, mikor a szenvedő látja és tudja, hogy nem egyedül, hanem közösségben szenved. Ne tartsa hát senki a maga szorongató nyomorúságát oly rettentő súlyosnak, mintha az mással meg sem eshetnék. Lehet, hogy veled először esik, de nézz csak körül s láthatod, hogy a keresztyének egész gyülekezete kezdettől fogva mindmáig az ördög vesszőfuttatását szenvedi. Szüntelenül csépeli, rostálja őket az ördög, mint a búzát.
Mert ahol Isten igéjével és a hittel egyházat gyűjt, ott az ördög sem nyughatik. S ha nem tudja eretnekséggel romlásba dönteni a gyülekezetet, zúdít reá dühöngő üldözést, amelyben mindenünket kockára kell vetnünk.
Magas egekben lakozó Felség,
Tekints le hozzánk kegyes Istenség,
Lásd, mely igen nagy, Uram, ez ínség,
Melyben nyomorog a keresztyénség.