Címlap
Velünk az Isten!
Jóhír (evangélium): Isten velünk van, ki lehet ellenünk?!

Main navigation

  • (Jóhír) Velünk az Isten
  • Kategóriák
    • Kategóriák
    • Arhívum
    • Szójegyzék
    • Újak
  • Előadások
    • Lejátszási listák (opens in new tab)
    • Boldog élet titkai (opens in new tab)
    • Bibliai események kronológiája (opens in new tab)
    • A Messiás élete - párhuzamos evangéliumok (opens in new tab)
    • A római levél (opens in new tab)
    • Alaptanítások (opens in new tab)
    • Jézus próféciái - Utolsó idők
    • Szösszenetek (opens in new tab)
    • Vegyes (opens in new tab)
  • Ajánló
    • Ajánló
    • Filmek
    • Videó
    • Könyvek
    • Zene
    • Bibliai kalandtúra (opens in new tab)
    • Válaszok a kérdéseidre (opens in new tab)
    • Kapcsolat
  • Online Bibliák
    • EFO Biblia (opens in new tab)
    • Károli (opens in new tab)
    • Revidiált újfordítás (2014) (opens in new tab)
    • Bible Hub (opens in new tab)
    • Bibliatársulat (opens in new tab)

A teremtés csodálata a Teremtõ dicsérete

dicsőítés
csodálat

Jobbítsátok meg útjaitokat és tetteiteket, akkor megengedem, hogy ezen a helyen tartózkodjatok! (Jer 7,3)

Mi azért szeretünk, mert õ elõbb szeretett minket. (1Jn 4,19)

Milyen nehezen látjuk meg, hogy mindaz, ami körülvesz minket, mind dicsõségedet hirdeti. Hogy hihetném akár egy pillanatig is, hogy bármikor is vetekedhetnék veled. Hadd üljek le csendben melléd, imádva téged, hogy meghalljam, amit mondani fogsz nekem! Ámen.

És látta Isten, hogy minden, amit alkotott, igen jó. (1Móz 1,31)


A teremtés csodálata a Teremtõ dicsérete, ha abban a Teremtõ keze munkáját látjuk. Kitárul szemed elõtt a csodák csodája, ott áll elõtted a szépség, harmónia. Mindenben gyönyörû és hibátlan rendszer mûködik, amit ajándékul kaptak az emberek, ugyanakkor feladatul azt, hogy gondozzák azt. Nem elég néha csak kitárni karod, hogy lelkedben átölelhesd az egészet? Miért volt Isten ennyire kegyes, hogy ezt mind elénk tárta, és megadta a képességet, hogy gyönyörködhessünk benne? Lobog a tábortûz az est homályában, szentjánosbogarak apró lámpákat gyújtanak a mezõn, a tó megkettõzi a naplemente fényét. Csillagok milliói kiáltják az éjszakába: Teremtõnk él, és átveszik az uralmat a naplementétõl rózsaszínre és lilára festett égen. Meleg szellõ járja át tagjaimat, és dalba kezd a nádas. Nem, nem az én kezem munkája mindez. Nem, nem én vigyázom rá. Nem, nem is én táplálom. Hova lenne az én kezem, az én felügyeletem és gondoskodásom az Úr keze, az Úr felügyelete és gondoskodása nélkül? Mit ér mindez, ha nem látom mögötte a Teremtõt?

Valamikor régen egy egész éjszakai gyaloglás után, a hajnali órákban egy erdõ közelében elaludtam. Az egyik kísérõnk nem szólt semmit, csak egyet kiáltott, és elrohant a sivatagba. Amikor feljött a nap, megkérdeztem tõle: "Mi jött rád, hogy elszaladtál?" Így válaszolt: "Hallottam a cinegéket a fákon énekelni, láttam, hogy az ég alján gyönyörû vörös lett minden, a békák kuruttyoltak. Arra gondoltam, hogy ha mindenki dicséri az Istent, én sem maradhatok ki belõle." (Sa di)

Segíts, Uram, hogy szemeimet feléd fordítsam! A te kezed munkája látszódjék meg az enyémen is! Ámen.

Könyv kereszthivatkozásai ehhez: A teremtés csodálata a Teremtõ dicsérete

  • ‹ A te királyod jön
  • Fel
  • A tökéletes időpontban ›