Az igazaknak reménysége öröm. Példabeszédek könyve 10, 28.
Akármennyit bánt s keserít is a világ, akármennyi baj, betegség ér is, drágaság, háború, akárhogyan nyomorgat is, nem törődünk vele. Úgy vesszük, mintha savanyú almába harapnánk s keserű poharat kóstolnánk, csak azért, hogy annál jobban essék utána az édes s annál jobban kívánjuk megváltatásunk napját.
Másként megkeményednénk, mint a gőgös; megátalkodott világ. Végtére nemcsak a szenvedést nem éreznénk, hanem Isten igéjére sem figyelmeznénk s az istentelenekkel együtt el kellene pusztulnunk.
Isten csak kegyelmet gyakorol velünk, mikor megunatja velünk ezt a világot s egy jobb világgal vigasztal, amelynél jobbat szem nem látott, fül nem hallott. Ígéri, hogy eljön hamar nagy hatalommal és dicsőséggel az ég felhőiben s minden nyomorúságtól megszabadítva, örökkévaló örömre magához vész bennünket. Az istenteleneknek azonban ez nem lesz valami örvendetes látvány!
Híveid közt engem állass,
Hitetlenektől elválassz;
Áldalak, hogy engem áldasz.
Add hogy boldogságot nyerjek,
És híveiddel örüljek,
Mindörökké dicsérjelek.