Majd én magam keresem meg juhaimat, és én viselem gondjukat. (Ez 34,11)
Jézus bejárta a városokat és a falvakat mind, tanított a zsinagógáikban, hirdette a mennyek országának evangéliumát, gyógyított mindenféle betegséget és erõtlenséget. (Mt 9,35)
Jertek és lássátok Isten tetteit! Félelmesek dolgai az emberek között. (Zsolt 66,5)
Bízzatok! Én vagyok! Ne féljetek! (Máté 14,27)
Tanítványodnak lenni nem egyértelmû a gond és küzdelem nélküli élettel. Ezt elégségesen megmutatja az a bibliai történet, mely szerint tanítványaid háborgó tengeren, sötét éjszakában, halálra rémülten küzdöttek a hullámokkal.
Megvallottam elõtted számtalan olyan életalakulásomat, amelyekben ugyanezt éltem át. (De hiszen Te ezt vallomástételem nélkül is jól tudtad.) Olyan sötétség fogott körül, amelyben nem értettem meg, mi történik velem vagy mi vár rám, és képtelen voltam téged fölismerni.
Tanítványodnak lenni azonban azt egészen biztosan jelenti, hogy Te soha nem vagy elérhetetlen messzeségben, amikor híved bajokkal küzd. Sõt, mindig akkor vagy legközelebb.
Ezt is engedted megtapasztalnom. Hitem legjobb erõsítõi éppen ezek az élmények voltak!
Uram!
Nem a megpróbáltatásoktól való megkíméltetésemet kérem tõled. Csak azt: tudjalak magam mellett! Vihar üvöltésében is hallhassam hangodat. Rádépítõ bizalmam így vegyen ki belõlem minden félelmet.