Jobb egy tányér fõzelék ott, ahol szeretet van, mint a hizlalt ökör, ahol gyûlölet van. (Péld 15,17)
Az igazsághoz ragaszkodva növekedjünk fel szeretetben mindenestõl õhozzá, aki a fej, a Krisztus. (Ef 4,15)
Boldogok a lelki szegények, mert övék a mennyeknek országa. Máté 5,3
Uram!
Azt kínálod az embernek, amire legjobban éhezik: a boldogságot. Mégis egész tömeg emberrel együtt magam is legtöbbször boldogtalanság miatt sóhajtozom.
Az oka? Mostani szavad fölvilágosít felõle.
Gazdagságomban kéjelgek. Megvan a magam útja, melyrõl azt hiszem, a legbölcsebben választottam meg. Büszke vagyok mûveltségemre, mellyel magamat embertársaim fölé emelem. Van napi, havi, évi, vagy egész életre szóló tervem, amelynek megvalósítása érdekében minden erõmet mozgósítom. Vannak elveim - értük kiállni életem értelmének vélem. Egyszóval: gazdagnak tudom magamat. S eközben úgy járok, mint a gyermek: két kezében színes kavicsokat szorongat, és ezért porba ejti a pirosarcú, ízes almát.
Uram!
Mutasd meg nekem boldogságom útját. Most, amikor imádkozó szívvel figyelek szavadra. Te azt mondod: szegénynek kell lennem, ha a menny boldogságát már e földön ízlelni akarom. Taníts meg: megüresített kézzel - persze, még inkább: megüresített szívvel - Istentõl várnom, amit Õ kínál nekem kegyelmébõl ma is. Segíts arra az útra, amelyet Õ nyit meg elõttem. Indíts arra a szolgálatra, amelyet az Õ akarata parancsol nekem. Szegénységemben taníts meg mindent tõle kérnem a mai napra és egész földi életemre, és tõle várnom a menny boldogságát.