Dávid erõt kapott Istenétõl, az Úrtól. (1Sám 30,6b)
Hiszek, segíts a hitetlenségemen! (Mk 9,24)
Akkor eljönnek napkeletrõl és napnyugatról, északról és délrõl, és asztalhoz telepednek az Isten országában. (Lk 13,29)
Legyen a te hited szerint. (Máté 8,13)
Legyen néktek a ti hitetek szerint. (Máté 9,29)
Az elsõ szót a kapernaumi századosnak mondtad, akinek a hitén elcsodálkoztál. A csodás ez volt a hitében: épített a Te mindenható szeretetedre. Célja is világos volt: gyógyuljon meg a szolgája.
A második szót két vaknak mondottad. Szemük világát keresték nálad. Tõlük egyenesen meg is kérdezted: "Hiszitek-é, hogy én azt megcselekedhetem?" Válaszuk határozott: "Igen! Uram!"
Így történt meg mindkét esetben a hit csodája.
Gondolkoztass el most. A magam és ma élõ társaim hite milyen bizonytalan, megfoghatatlan valami. Akár azt nézem, amit hitemmel el kellene érnem, akár azt a kérdést forgatom magamban: vajjon Te meg akarod-e és meg tudod-e valósítani, amit a hitem keres?
Uram!
Add rendíthetetlenül hinnem: Te akarod a mellettem élõk gyógyulását, és ennek érdekében szívesen használod eszközül az én hitemet. Afelõl se engedj egy pillanatra sem kételkednem, hogy a tiszta látás ajándékát igen szívesen adod nekem. Ebben az adományodban azonban csak a hitemen keresztül tudsz engem részesíteni.
Határozott hitet adj nekem. Csodát szülõ hitet.